Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ranakpur

Ez a kis porfészek az első olyan látnivaló az utunk során, amelyet igazán ajánlanánk bárkinek, akit a sorsa erre szalajt. 10 nap sivatag után érkeztünk meg ide, Dél-Rajasthanba, a hegyek közé. A táj olyan mintha a Tirolt beültetnénk trópusi erdővel: hegycsúcsok egyre-másra, minden zöld, virágzik, színes pillangók, tarka madarak, majmok, satöbbi.

Ennek a kedves kis helynek a közepén, mindentől távol, egy völgyben építettek egy templomegyüttest a Jainok, akik egy 2500 éves, indiai mércével mérve kicsi, vallási közösség.

 

 

Mivel a vallásuk inkább hasonlít a buddhizmusra, mint a hinduizmusra, a templom is inkább buddhista jellegű. Az épületet márvány faragások borítják, nincsenek piros-neonzöld állatfeju istenszobrok, csak mélázó buddhaszerű alakok. Az egész lenyűgözoen részletes, mégsem válik nehézzé vagy csicsássá. Ha nem aggódunk a ciponk szétázása miatt (amit kint kellett hagyni a gyülekező felhok alatt), valószínuleg az egész délutánt itt töltöttük volna tátott szájjal.

 


És nagyon üdítő élmény volt, hogy az emberek végre nem másztak az arcunkba vécéülőkét meg vasszeget eladni, őszintén kedves és barátságos volt mindenki.

 

 

0 Tovább

szept15

0 Tovább

szept14

0 Tovább

szept13

0 Tovább

szept12

0 Tovább

szept11

0 Tovább

szept10

0 Tovább

Jodhpur

 

Jodhpur
Ez a város Rajastan központja, normális esetben csak átszállási pont Jaipur és Jaisalmer között. Mi mégis eltöltöttünk itt egy napot, megtapasztaltuk a monszunt és alkudtunk egy jót a piacon, majd egy boltban megtudtuk, hogy még mindig nem a valódi árat fizettük az almáért, amit vettünk.

Ez a város Rajastan központja, általában csak átszállási pont Jaipur és Jaisalmer között. Mi mégis eltöltöttünk itt egy napot, megtapasztaltuk a monszunt, szokás szerint voltunk a fortban és alkudtunk egy jót a piacon.

Majd egy boltban megtudtuk, hogy még mindig nem a valódi árat fizettük az almáért, amit vettünk.

 

0 Tovább

Jaisalmer - tevegelés

 

Jaisalmer egyik (ha nem a) legfobb attrakciója a tevegelés a sivatagban. Sok erre szakosodott iroda van a városban, ami az egy napostól a kéthetes túráig szervez sivatagi utazást, vagy ahogy itt hívják: camel safarit. Az utunkban csak egy egynapos volt inclusive, de visszagondolva három napnál többet úgysem bírtunk volna ki ép ésszel.
Délután négy-öt körül a sofor kivitt minket egy ötven kilométerre fekvo poros kis faluba (még falunak sem mondanám), ahol kaptunk egy-egy tevét a fenekünk alá, hogy azzal menjünk ki a körülöttünk elterülo sivatagba megnézni a naplementét.
A mindkettonk által nagyon várt sivatagi túra nem egészen az hozta, amire számítottunk.
A Nagy Indiai sivatag valóban hatalmas, de nem az a tipikus, romantikus fajta. Inkább félsivatag, ami dús, szavannaszeru növényzettel borított (hála az égnek, hogy ezt már nem olvassák az ökológia tanáraim), mivel épp monszun után vagyunk (július, augusztus: nagy esok, szeptember: levezetés). Van egy közeli rész, ami valódi homoksivatag képét mutatja, de öt nagyobb bucka az egész. Komoly kihívás volt úgy fotózni, hogy a láthatár zöldje ne tegye tönkre a borzasztónak szánt sivatagi képeket.
Itt tettek le minket a tevérol: tessék megcsodálni a naplementét. A hely szemetes volt, eldobált palackok mindenhol. Hamarosan megjelentek a kéregetok is, sorra járták a külön kis kupacokban üldögélo turistákat. Ki énekelt, ki rágcsát árult, ki hiányzó lábát mutogatta pénzért. A német srácok jóízuen ették a frissen vásárolt chipset a sivatagi naplementéhez. Láthatólag mindenki meg volt elégedve, a kisfiúk (akik a tevéket vezetik) és a turisták is úgy tettek, mintha többórányi autóútra volnánk a legközelebbi vízforrástól. Csak mi voltunk kicsit csalódottak.
A Nap rendben lement a felhok mögött- mintha derengett volna valami pirosas -, mi pedig felkászálódtunk a tevére.
Azt hittem, hogy a lánytevém és én barátok leszünk. Nos, már a kifelé úton kiderült, hogy o nem így gondolta: úgy lábon rúgott, hogy kicsordult a könnyem. A többihez képest is rossz állapotban volt, meg úgy a megelozo teveképem szerint sem kéne ennyi rohadék rovarnak ülnie rajta. Hazafelé már imádkoztam, hogy rajta maradjak, annyira dobált és rugdosott. A kisfiú eleinte az orrán átfuzött zsineggel vezette, amikor pedig már szerinte is komolyra fordult a helyzet (igen laza és felelotlen kisfiú volt), akkor a már a szakállánál fogta. Túléltem, de legközelebb fiúra ülök.

Jaisalmer egyik (ha nem a) legfobb attrakciója a tevegelés a sivatagban. Sok erre szakosodott iroda van a városban, ami az egy napostól a kéthetes túráig szervez sivatagi utazást, vagy ahogy itt hívják: camel safarit. Az utunkban csak egy egynapos volt inclusive, de visszagondolva három napnál többet úgysem bírtunk volna ki ép ésszel.


Délután négy-öt körül a sofor kivitt minket egy ötven kilométerre fekvo poros kis faluba (még falunak sem mondanám), ahol kaptunk egy-egy tevét a fenekünk alá, hogy azzal menjünk ki a körülöttünk elterülo sivatagba megnézni a naplementét.
A mindkettonk által nagyon várt sivatagi túra nem egészen az hozta, amire számítottunk.


A Nagy Indiai sivatag valóban hatalmas, de nem az a tipikus, romantikus fajta. Inkább félsivatag, ami dús, szavannaszeru növényzettel borított (hála az égnek, hogy ezt már nem olvassák az ökológia tanáraim), mivel épp monszun után vagyunk (július, augusztus: nagy esok, szeptember: levezetés). Van egy közeli rész, ami valódi homoksivatag képét mutatja, de öt nagyobb bucka az egész. Komoly kihívás volt úgy fotózni, hogy a láthatár zöldje ne tegye tönkre a borzasztónak szánt sivatagi képeket.


Itt tettek le minket a tevérol: tessék megcsodálni a naplementét. A hely szemetes volt, eldobált palackok mindenhol. Hamarosan megjelentek a kéregetok is, sorra járták a külön kis kupacokban üldögélo turistákat. Ki énekelt, ki rágcsát árult, ki hiányzó lábát mutogatta pénzért. A német srácok jóízuen ették a frissen vásárolt chipset a sivatagi naplementéhez. Láthatólag mindenki meg volt elégedve, a kisfiúk (akik a tevéket vezetik) és a turisták is úgy tettek, mintha többórányi autóútra volnánk a legközelebbi vízforrástól. Csak mi voltunk kicsit csalódottak.
A Nap rendben lement a felhok mögött- mintha derengett volna valami pirosas -, mi pedig felkászálódtunk a tevére.


Azt hittem, hogy a lánytevém és én barátok leszünk. Nos, már a kifelé úton kiderült, hogy o nem így gondolta: úgy lábon rúgott, hogy kicsordult a könnyem. A többihez képest is rossz állapotban volt, meg úgy a megelozo teveképem szerint sem kéne ennyi rohadék rovarnak ülnie rajta.

 

 

Hazafelé már imádkoztam, hogy rajta maradjak, annyira dobált és rugdosott. A kisfiú eleinte az orrán átfuzött zsineggel vezette, amikor pedig már szerinte is komolyra fordult a helyzet (igen laza és felelotlen kisfiú volt), akkor a már a szakállánál fogta. Túléltem, de legközelebb fiúra ülök.

0 Tovább

szept9

0 Tovább

Jaisalmer Mikiegere

 

 

Raj túrájának csodás tulajdonsága, hogy olyan hotelekben alszunk, amikbe árról érdeklődni sem jöttünk volna be, ha magunk vagyunk. Ez alól a Hotel Royal Jaisalmer sem kivétel ízlésesen berendezett, légkondícionált szobáival és úszómedencéjével.

 

Az úszómedencét a kötelező delfineken kívül egy nagy mikiegér díszíti, a tulajdonos ennél nyugatiasabb mintát gondolom nem tudott kitalálni.

 

 

Az egész városra ez jellemző: minden a turisták köré épül. Az árusok egytől egyig jól beszélnek angolul – nem úgy, mint Bikanerben –, és ott vannak mindenhol. Textilt, ruhát, takarót, képeslapokat, kis szobrokat (az istenekről) vehetsz nagyon kevés és nagyon sok pénzért egyaránt - csak rajtad múlik. Mi egy kalapot (Marcira) és egy különös eljárással készült kendőt (nem Marcira) vettünk. A textiles indiai - szinte könnyekig hatódva önnön jóságától - mesélte a kendőm történetét: szegény emberekkel és gyerekekkel batikoltatja (vagy valami hasonló) ezeket a darabokat, szóval ha ezt veszem, nem neki fizetek, hanem árva gyerekek életét mentem meg. Meg is vettük, hátha tényleg nekik adja.

 

Mióta luxusturisták vagyunk, az efféle költekezéseket nagyon meggondoljuk, eddig egy nadrágon kívül semmit nem vettünk. Ezekre azért volt szükség, mert a következő estét és éjszakát a sivatagban fogjuk tölteni, ami már egy külön poszt dolga.

 

A templomokba kettőből kétszer nem sikerült eljutnunk dél előtt (akkor zárnak). Egy haveliben jártunk a sok közül, ide a tulaj tessékelt be minket, hogy ingyen van, nézzük meg, csak meséljük el mindenkinek otthon, hogy milyen szép hely ez a Jaisalmer. Végigvezetett a négyszáz éves, elhagyott palotán, ami hat generációval ezelőtt a maharadzsa titkáráé volt. A városból és négy környező faluból jártak ide peres ügyekben a helyiek a maharadzsa ítéletéért. A találkozó előtt a titkárnak kellett elpanaszolniuk, hogy miért jöttek. Házában megszállhattak, ételt kaptak, és megvárták, amíg a maharadzsa fogadta őket.

 

Végigjártuk a különféle szobákat sűrű „mind your head, sir” közepette. A helyiségeket nagyon alacsony ajtók kötik össze ugyanis a meleg távol tartása, az esetleges támadók bejutásának lassítása és a kényszerű lehajlással való tiszteletadás miatt. Az igazán szimpatikus tulajdonosnak végül persze adtunk negyven rúpiát (ennyi volt nálunk).

Raj túrájának csodás tulajdonsága, hogy olyan hotelekben alszunk, amikbe árról érdeklődni sem jöttünk volna be, ha magunk vagyunk. Ez alól a Hotel Royal Jaisalmer sem kivétel ízlésesen berendezett, légkondícionált szobáival és úszómedencéjével.
Az úszómedencét a kötelező delfineken kívül egy nagy mikiegér díszíti, a tulajdonos ennél nyugatiasabb mintát gondolom nem tudott kitalálni. Az egész városra ez jellemző: minden a turisták köré épül. Az árusok egytől egyig jól beszélnek angolul – nem úgy, mint Bikanerben –, és ott vannak mindenhol. Textilt, ruhát, takarót, képeslapokat, kis szobrokat (az istenekről) vehetsz nagyon kevés és nagyon sok pénzért egyaránt - csak rajtad múlik. Mi egy kalapot (Marcira) és egy különös eljárással készült kendőt (nem Marcira) vettünk. A textiles indiai - szinte könnyekig hatódva önnön jóságától - mesélte a kendőm történetét: szegény emberekkel és gyerekekkel batikoltatja (vagy valami hasonló) ezeket a darabokat, szóval ha ezt veszem, nem neki fizetek, hanem árva gyerekek életét mentem meg. Meg is vettük, hátha tényleg nekik adja.
Mióta luxusturisták vagyunk, az efféle költekezéseket nagyon meggondoljuk, eddig egy nadrágon kívül semmit nem vettünk. Ezekre azért volt szükség, mert a következő estét és éjszakát a sivatagban fogjuk tölteni, ami már egy külön poszt dolga.
Ez a város tetszett eddig a legjobban mindkettőnknek.
A templomokba kettőből kétszer nem sikerült eljutnunk dél előtt (akkor zárnak). Egy haveliben jártunk a sok közül, ide a tulaj tessékelt be minket, hogy ingyen van, nézzük meg, csak meséljük el mindenkinek otthon, hogy milyen szép hely ez a Jaisalmer. Végigvezetett a négyszáz éves, elhagyott palotán, ami hat generációval ezelőtt a maharadzsa titkáráé volt. A városból és négy környező faluból jártak ide peres ügyekben a helyiek a maharadzsa ítéletéért. A találkozó előtt a titkárnak kellett elpanaszolniuk, hogy miért jöttek. Házában megszállhattak, ételt kaptak, és megvárták, amíg a maharadzsa fogadta őket.
Végigjártuk a különféle szobákat sűrű „mind your head, sir” közepette. A helyiségeket nagyon alacsony ajtók kötik össze ugyanis a meleg távol tartása, az esetleges támadók bejutásának lassítása és a kényszerű lehajlással való tiszteletadás miatt. Az igazán szimpatikus tulajdonosnak végül persze adtunk negyven rúpiát (ennyi volt nálun

 

 

0 Tovább

Jaisalmer

 

Bikaner után következő állomásunk a Rajasthan legnyugatibb csücskében, a Thar sivatagban fekvő Jaisalmer.A város két részre osztható: van a hatalmas, lenyűgöző erőd (fort) és a köré épült érdektelen városka a bazárral (Bhatia bazaar).Nem véletlenül ez az egyik legnépszerűbb turistacélpont: az egész város sárga homokkőből épült (hívják Golden citynek is), tipikus sivatagi település, mintha az Ezeregyéjszaka meséinek színhelyébe csöppennél.
A várost 1156-ban alapították, az ezt követő 900 év háborúkkal, ostromokkal, ópiumkereskedéssel telt. A függetlenséget csak két alkalommal vesztette el a település, egyszer nagy stílusérzékkel: a 13. században hét éves muszlim ostrom után az erőd lakói tömeges öngyilkosságot követtek el, a férfiak a halálukba rohantak a mohamedánok közé, az asszonyok pedig egy hatalmas máglyába ugráltak. A britek érkeztével beköszöntő viszonylagos nyugalom és függetlenség gazdaggá tette a települést. A britek távozta után a kettészakadó India szélére kerülve a település kereskedelme megszűnt,  Jaisalmer legatyásodott. A pakisztáni háború során szerzett újra stratégiai fontosságot, máig fontos katonai bázis.
A város nem csak a tovatűnt gazdagságot siratja, napjainkban újabb problémával kell szembenéznie: a gyenge alapkőzetre és gyenge alapanyagból épült fort vízterhelése nagyon megnőtt a fő bevételi forrást jelentő turisták miatt. A csatornarendszer problémái miatt a víznek igen magas százaléka kerül az erőd alatti talajba kimosva az alapot. Épületek, bástyák dőlnek össze, és több ember vesztette már életét. Egy nemzetközi kampány, a JiJ (Jaisalmer in jeopardy) vette fel a harcot a vízzel és a helyi vezetőkkel a fort megmentésének érdekében. Utóbbiak a Jij eredetileg használt anyagokkal való fokozatos helyreállítási munkáival szemben az egész erődöt evakuálni akarják egy teljes körű felújítás idejére: ez a turistákból élő helyiek számára egyet jelentene az éhhalállal.
Ittlétünk alatt is munkások dolgoztak a fort falánál, a tűző napon farigcsáltak építőkövet óriási sziklatömbökből.

Bikaner után következő állomásunk a Rajasthan legnyugatibb csücskében, a Thar sivatagban fekvő Jaisalmer. A város két részre osztható: van a hatalmas, lenyűgöző erőd (fort) és a köré épült érdektelen városka a bazárral (Bhatia bazaar).Nem véletlenül ez az egyik legnépszerűbb turistacélpont: az egész város sárga homokkőből épült (hívják Golden citynek is), tipikus sivatagi település, mintha az Ezeregyéjszaka meséinek színhelyébe csöppennél.

 


A várost 1156-ban alapították, az ezt követő 900 év háborúkkal, ostromokkal, ópiumkereskedéssel telt. A függetlenséget csak két alkalommal vesztette el a település, egyszer nagy stílusérzékkel: a 13. században hét éves muszlim ostrom után az erőd lakói tömeges öngyilkosságot követtek el, a férfiak a halálukba rohantak a mohamedánok közé, az asszonyok pedig egy hatalmas máglyába ugráltak. A britek érkeztével beköszöntő viszonylagos nyugalom és függetlenség gazdaggá tette a települést. A britek távozta után a kettészakadó India szélére kerülve a település kereskedelme megszűnt,  Jaisalmer legatyásodott.

A pakisztáni háború során szerzett újra stratégiai fontosságot, máig fontos katonai bázis.

 


A város nem csak a tovatűnt gazdagságot siratja, napjainkban újabb problémával kell szembenéznie: a gyenge alapkőzetre és gyenge alapanyagból épült fort vízterhelése nagyon megnőtt a fő bevételi forrást jelentő turisták miatt. A csatornarendszer problémái miatt a víznek igen magas százaléka kerül az erőd alatti talajba kimosva az alapot. Épületek, bástyák dőlnek össze, és több ember vesztette már életét. Egy nemzetközi kampány, a JiJ (Jaisalmer in jeopardy) vette fel a harcot a vízzel és a helyi vezetőkkel a fort megmentésének érdekében. Utóbbiak a Jij eredetileg használt anyagokkal való fokozatos helyreállítási munkáival szemben az egész erődöt evakuálni akarják egy teljes körű felújítás idejére: ez a turistákból élő helyiek számára egyet jelentene az éhhalállal.


Ittlétünk alatt is munkások dolgoztak a fort falánál, a tűző napon farigcsáltak építőkövet óriási sziklatömbökből.

0 Tovább

szept8

0 Tovább

szept7

0 Tovább

szept6

0 Tovább

szept5

0 Tovább

szept4

0 Tovább

szept3

0 Tovább

madein

blogavatar

Marci és Sára izzad a Távol-Keleten. írjatok nekünk: marton.sebok@freemail.hu

Legfrissebb bejegyzések

2012.07.11.
2011.08.28.
2011.08.28.
2011.08.28.
2011.08.28.

Utolsó kommentek