madein

Majdnem egy éve, hogy se szó, se beszéd félbeszakadt a blog. Azóta hazajöttünk, berendezkedtünk, lett egyetem, szuper munkahely, összességében sokkal több jó dolog, mint rossz.

Rengeteg élmény, töb ország is kimaradt a végéről, amivel adósok vagyunk. Több oka is volt, hogy abbahagytuk, a netbook-unk elromlása és a hordozható merevlemez elvesztése is hozzájárult, de kár volna csak ezekre fogni.

A lényeg, hogy egyszercsak igényét éreztük, hogy folytassuk, illetve befejezzük az úti mesét, úgyhogy ezen a nyáron erre sort kerítünk. Amint Marci kimenti a fotókat a netbook hasából, jön az első poszt.

Egy jó könyv, ami egy gyermekként Amerikába szakadt és ott felnőtt vietnámi fiúról szól, aki végigteker Vietnámon, hogy meglelje valahol Kelet és Nyugat között megrekedt önmagát. Olvasni ajánljuk Vietnám előtt, után. Közben.

Teaföld, Cameron fennsík, Malajzia

Egy gazdag kínai klán központjában. Melaka, Malajzia

Maláj dzsungel! Gyűrűk urás, mi?

Georgetown egyik múzeumában berendezett kínai konyha.

Marci mohája a Cameron fennsík egyik dzsungelében.

Epres finomságok a Cameron fennsík egyik "eprezőjében".

Eperültetvény a Cameron fennsíkon. Malajzia

Nagyon kék volt. Georgetown, Malajzia

Mossa a gazdi a kutyust. Georgetown, Malajzia

Georgetown, Malajzia

Georgetown, Malajzia

Lehet, hogy csak épp jókor voltunk jó időben, de valahogy Vietnámban láttuk a legélőbb, legszínesebb, leglenyűgözőbb piacokat egész DK-Ázsiában. Jó sokat lófráltunk át ilyen helyeken a helyiek sokszor nagy örömére, de leginkább mérhetetlen értetlenségére. A rizsszedő kalapos, arcot lebarnulás ellen védő maszkos és hosszú ujjú felsős nénik (te fuldokolsz a melegtől) önmagukban nagy élményt nyújtanak, de a portéka és az élettel teli hangulat az, ami miatt turistaként is érdemes elmerülni a piac világában, ha Vietnámba jössz.

Tenger gyümölcsei az este büfévé alakuló standnál:

Egy fejlettebb, fedett piac Dalatból sok szárított gyümölccsel:

Hagymatípusok és szósz a rizsre:

Leveles zöldség, jaj de szép:

Éjszakai piac "igazgyöngyökkel" Phu Quoc-on:

Utcakép, körülbelül délelőtt tizenegy lehet:

Hal:

Ruhasarok a piacon:

Az éjszakai piac evős részlege:

Piaci kínálat ismert és ismeretlen zöldségekkel:

Szárított tengeri herkentyűk:

Különféle tökök:

A piac közepén várakozott ez a sok zacskó, nem tudjuk, mi várt rájuk.

Végtelen stand és árus van:

Az eszkimóknak százféle havuk van, a vietnámiaknak ugyanannyi rizsük.

Virágok:

Na Thrangra olyan éjszakai busz jött értünk, amin végre rendes ágyak voltak és ha tisztának nem is lehetett mondani, de átlag felettinek mindenképpen. Kivételesen többet aludtunk nettó három óránál, és viszonylag kipihenten érkeztünk meg Hoi Anba, ami egyrészt Vietnám Szentendréje, másrészt minden nő álma: szabók százai dolgoznak itt ezer forintokért a duci angol lányok ezreinek felöltöztetésén minden szezonban.

Persze nem muszáj varratnod magadnak ruhát, estélyit, nadrágot, szoknyát, kosztümöt, kabátkát, pulóvert, télikabátot, de ha már két hétre jöttél nyaralni, akkor szerintem érdemes. Kicsit több pénz befektetésével minőségi anyagokból varrnak rád szépen szabott ruhaneműket - az európia márkák itteni varratásának gyümölcseként, tényleg kinéznek valahogy a jobb szabók alkotásai.

Háromezer Ft-ért tökéletes Zara kabátot kapsz egy általad választott anyagból. Annyi a szabóüzlet, hogy az árak garantáltan alacsonyak, ha nem is tudsz/szeretsz alkudni, akkor sincs gond, elég kiindulni a boltból és az ár meredek esésbe kezd. Szóval aki erre jár, az készüljön világos elképzelésekkel a gardróbjának frissítésével kapcsolatban, különben könnyen rábeszélik egy tízdarabos kollekcióra is. A fiúknak jó hír, hogy még így is olcsóbban megússzák, mint ha otthon a fele mennyiséget vennék meg a szerelemnek.

Mivel már láttuk az út végét, mi is hajlandóak voltunk be-betérni egy szimpatikusabb üzletbe- de valahogy ruhára már nem tudtam rászánni magam, ki tud kabátot varratni a 45 fokban? Hogy végül mit és hol sikerült konzumálni, azt itt tudjátok elolvasni. Ázsia egyik legszebb boltjáról van szó, amiben jártunk, úgyhogy kattintsatok lányok.

Most hogy megint szóba jött, muszáj újra panaszkodnom a hőmérsékletről. Régóta gyűrjük a Távol-Keletet, de ennyire utoljára Delhiben szenvedtünk, amikor a budapesti meleg indiai forróságra váltott és gyanútlan szervezetünk enyhe sokkot kapott. Itt olyan eszelős meleg volt, hogy fél napokat töltöttünk az Út Eddigi Legszebb Szállodájának (négyezer Ft) medencéjében, és csak kora reggel és késődélután merészkedtünk a belváros közelébe.

Így is közel jártunk néha az ájuláshoz, de rengeteg vízzel és egy-másfél óránkénti kávézóban meghúzódásokkal átvészeltük a kínzó forróságot. Olyan volt az utcán sétálni, mintha egy szaunában égetnék tűzzel a bőrös. Néha már hidegnek éreztem a karomon a napfényt, elég érdekes érzés.

Ilyen fiziológiai küzdelmekkel elég nehéz őszintén élvezni a városnézést, de nekünk valahogy mégis sikerült. Rengeteg turistával osztozva a régi kínai kereskedőházakon, a szépen megmunkált fahídon, a kínai, spirálfüstölős teplomocskákon és a végtelen mennyiségű éttermen, kávézón és persze szabón, de jól éreztük magunk.

Hangulatos hely, komolyan. A vízpartja volt a kedvencünk a sok színes hajóval és fura kínai állatszobrokkal a víztükrön, szinte Art On Tha Lake. Akinek pedig több a pénze, egyen a Zöld Mangó fúziós étteremben, az étlap étvágygerjesztő, de nekünk csak két turmixra futotta és az remek volt.

Vietnám egyre jobban tetszik nekünk, itt értjük a turistatömeget, nem úgy, mint Laoszban: van gyönyörű nyaralósziget, kellemes tengerpart, izgi történelem, szép vidékek, mint a Mekong-delta, egyáltalán nem unalmas hegyvidéki kisváros és szép, kényelmes Szentendre is.

Hoi Anban minden szabónál ugyanazt lehet megvarratni kürülbelül ugyanannyiért és hasonló idő alatt. Kivéve itt. Belga tulajok tervezte vietnámi lányok által kivitelezett ruhákat, cipőket és kiegészítőket árulnak itt mondjuk négyszer annyiért, mint a többi kis boltocskában.

Azért kisírtam egy ruhát.

Most nézzétek meg, milyen gyönyörű minden.

És Vietnámhoz képest drága, de itthon abszolút árban volna.

A ruhákról sajnos modell híján nem tudtam szép képeket csinálni, de a kiegészítők itt vannak.

Még ezt a blogbejegyzést szerkesztve is csorog a nyálam.

Kár hogy még előttünk volt egy hónap, és Marci kellően nyomatékosította, hogy nem cipelünk semmi feleslegest.

Színes szagos képalbum a vietnámi étkezési kultúráról.

Először is itt vannak a tipikus étkezőhelyek, félig utcán, félig egy szobában, kicsit a szabad ég alatt, kicsit egy ponyva takarásában.

Műanyag székek, leginkább sámlik, melletted szürcsölő vietnámi emberek mindenféle társadalmi osztályból, a nénik/lányok/srácok, akiknek elmutogatod, hogy mit kérsz, és valam hasonlót tényleg kapsz perceken belül.

Ha itt jártok, mindenképpen próbáljátok ki, megér egy kis hasmenést. Nekünk egyébként egyszer sem volt itt.

A hozzávalók a vitrinből:

Igen, azok ott belek.

Ezt már étteremben kapni. Pho meg valami zöldséges curry rizzsel.

Ezekből tudsz válogatni az utcán. Itt speciel minket nem szolgáltak ki, úgyhogy nem tudunk beszámolni róla, hogy mi micsoda,

Elnézést a szőrnyű fotóért, de a banánlevél miatt muszáj. A hús sokszor ebbe csomagolva sül.

Tofu, párolt rizs, sült rizs. szójaszósz.

Ezeket sem tudjuk pontosan, az biztos, hogy édességek, utcai kínálat:

A turistaéttermekben őrült nagy divat az ételszobrászat.

És a végére egy nem túl tipikus kép egy vacsinkról:

Nyakkendők, Hoi An

Utcakép, Hoi An

Vietnám

Halat

és virágot mindenképp.

A híres-neves vietnámi tésztaleves.

Húsleves alap, rengeteg tészta és ízlés szerinti feltétek: zöldség, hús, tojás, esetleg egy belsőség.

A képen látható volt az egyik kedvencünk, a Pho24 nevű étteremlánc egyik éttermében ettük. Ide egyre többször és többször tértünk be, ha Marcin múlik simán ettünk volna napi háromszor is a levesből, de valamennyire korlátot szabtam az őrületnek.

PHO24-ET BUDAPESTRE!

Ha India, tehén, ha Thaiföld, masszázs, ha Kambodzsa, Angkor, ha Vietnám, MOTOR.

Könnyedén és olcsón a saját képedre formálhatod. Prémiumra:

Vagy hippisre:

Az európai közhiedelemmel ellentétben teherbíróképessége végtelen. Rengeteg fotó kering a világban, amin mondjuk három élő disznó vagy egy nagyobb bivaly van felkötözve a sofőr elé és mögé. Mi ilyet nem tudtunk lencsevégre kapni, de ízelítőül van nagy azért nagy súly és nagy térfogat is a képek között.

Rengeteg van belőle.

Már már hihetetlen, hogy mennyi:

Azért a bicikliket sem kell félteni:

Vietnám --> vietnámi papucs --> vietnámi zokni

Vietnám kommunista. Ez volt alapos belpolitikai áttekintésünk az országról. De itt tudtok még olvasni.