Ez a kis porfészek az első olyan látnivaló az utunk során, amelyet igazán ajánlanánk bárkinek, akit a sorsa erre szalajt. 10 nap sivatag után érkeztünk meg ide, Dél-Rajasthanba, a hegyek közé. A táj olyan mintha a Tirolt beültetnénk trópusi erdővel: hegycsúcsok egyre-másra, minden zöld, virágzik, színes pillangók, tarka madarak, majmok, satöbbi.

Ennek a kedves kis helynek a közepén, mindentől távol, egy völgyben építettek egy templomegyüttest a Jainok, akik egy 2500 éves, indiai mércével mérve kicsi, vallási közösség.

 

 

Mivel a vallásuk inkább hasonlít a buddhizmusra, mint a hinduizmusra, a templom is inkább buddhista jellegű. Az épületet márvány faragások borítják, nincsenek piros-neonzöld állatfeju istenszobrok, csak mélázó buddhaszerű alakok. Az egész lenyűgözoen részletes, mégsem válik nehézzé vagy csicsássá. Ha nem aggódunk a ciponk szétázása miatt (amit kint kellett hagyni a gyülekező felhok alatt), valószínuleg az egész délutánt itt töltöttük volna tátott szájjal.

 


És nagyon üdítő élmény volt, hogy az emberek végre nem másztak az arcunkba vécéülőkét meg vasszeget eladni, őszintén kedves és barátságos volt mindenki.