madein

(Ezzel a poszttal érthetőbb lesz minden.)

Összesen majdnem két és fél hónapot, egész pontosan 71 napot voltunk Indiában: 21 napot Észak-Indiában (india1) és 50 napot Közép- és Dél-Indiában (india2). A kettő közé ékelődött három hét Nepál, de ahhoz külön elszámolás tartozik, amit még nem csináltunk meg, de ami késik, nem múlik.

Íme az átlagok (Ft-ban) előzetesen, lejjebb csacsogunk a részletekről:

NAPI ÖSSZ:

india1:    19.064 Ft
india2:    10.778 Ft

Az út első felében - a ránk beszélt szervezett út miatt – 19.064, a második felében 10.778 Ft volt az átlagos napi költésünk, bár ez utóbbi 9680 Ft lenne, ha nem repültünk volna el az Andamán-szigetekre (hála ég, hogy megtettük). Nem drágább itt az élet (sőt), de a repülőjegy (kettőnknek, oda-vissza) 92.000 Ft volt, ami felhúzta az átlagot.

A szállás és a közlekedés Észak-Indiában kiugróan drága és nem túl reprezentatív, mivel ezeket az utazási iroda szervezte nekünk, és csúnyán rátettek a valódi árakra. Autóval-sofőrrel bejárni Északot napi 7642 Ft-ba fájt, és persze nagyon kényelmes meg gyors, de nem ad annyi szabadságot, mint ha magad utazol.

Valódi információt a hátizsákos turizmusról india2 átlagai szolgáltatnak.

Szállás:
Mindig „double” szobát kértünk, soha nem laktunk többágyasban. Leginkább motelekban és guesthouse-okban szálltunk meg, nem a legolcsóbbakban, de általában a középkategória legalján. A hostel nem nagyon ismeretes Indiában. Átlag 2062 Ft-ért a szobánk általában kicsi volt saját fürdővel, az esetek felében tévével. Az ágynemű és a fürdő tisztasága volt a fő szempont, ebből nem nagyon engedtünk, de Indiában lazább mércére van szükség, mint otthon az árskálának e táján.

Közlekedés:
A közlekedés költségének átlagát érdemes az Andamán-szigetekre való repülőjeggyel együtt (3444 Ft) és anélkül (1604 Ft) is kiszámolni. A szárazföldön közlekedésünk gerincét a vonatozás (LINK) jelentette, ezt egészítette ki a távolsági busz. Utóbbi olcsóbb, de kényelmetlenebb. Városon belül buszoztunk is, de leginkább riksáztunk, ez utóbbival sok kérdezősködést és időt megspórolsz, és ha tudod a valódi árát (kérdezz meg egy helyit!), ez is nagyon olcsó.

Étel-ital:
Az étel-ital-ban mutatkozó 1200 Ft-os különbség Dél- és Észak-India között két dolog miatt van. Egyrészt a drága szállodákban egytől-egyig járt a szobához reggeli, amit az indiai út második felében magunknak kellett fizettünk, másrészt az elején nagyon odafigyeltünk rá, hogy mit és hol eszünk, hogy tompítsuk az előre kifizetett nagy összeg csúnya napi átlagát. A magunk uraiként ott ettünk, ahol akartunk.

Egy reggeli átlagos ára 900 Ft volt. Ez általában a hotel éttermében egy külföldieknek kitalált rém unalmas menü: tojás, ahogy szeretnéd, tósztkenyér pirítva, vaj és dzsem (a nagylelkűbb helyeken egy kis krumplis-hagymás trutyival) vagy az ő – magyarnak eleinte furcsa - reggelijeik.

Éttermekben és kifőzdékben ettünk, ez utóbbiból itt rengeteg van, főleg Magyarországhoz képest. Utcán ritkán ettünk: egyszerűen nem találtuk elég finomnak és változatosnak, hogy többször együnk standról. A költségek szempontjából fontos, hogy mi – a tengerpart hal és rákvacsoráit leszámítva - szinte nem ettünk húst, és csak ott ittunk étteremben vagy bárban alkoholt, ahol megengedett és olcsóbb volt- ilyen helyből pedig nincs sok Indiában.

Egy indiai étteremben elköltött kétfős ebéd/vacsora körülbelül 1500 Ft, kicsit több, ha a turistáknak szánt étteremről van szó. Ez feltornázható 3500-re, ha igazán menő helyen eszel. Ugyanez egy kifőzdében 650-ből megvan. Ha valami otthoni ízre vágytunk és találtunk értelmes boltot a bevásárláshoz, a magunk készített szendvics körülbelül ugyanúgy 1500-re jött ki, mint a vendéglő, ezzel nem nagyon tudsz spórolni. Aki fillérezik, annak sem lesz gondja: egy tál zöldséges tésztát találni 200 Ft-ért, egy csáj 20 Ft, az utcán szamoszával jóllakni 85 Ft.

A gyümölcs keserű csalódás volt: szinte semminek nem volt szezonja, mikor mi itt voltunk, seízű almát (250Ft/kg), banánt (40Ft/fürt), Délen ananászt (250Ft/darab) lehetett kapni. A várva várt mangónak se híre, se hamva nem volt. A gyümölcs ára fix, nincs alku, de azért körbe lehet kérdezni, ki mennyiért adja.

Városnézés és vásárlás:
Városnézésre és vásárlásra is 1000 Ft körül költöttünk naponta a két és fél hónap alatt. A belépők egy külföldinek általában tízszer, tizenötször többe kerülnek, mint egy indiainak, az átlagos belépő még így is kevesebb 1000 Ft-nál. Vásárolni mi csak a legszükségesebbeket vásároltuk: ruhát, kozmetikai termékeket, felszerelést, szinte semmi szuvenírt.