Bikaner után következő állomásunk a Rajasthan legnyugatibb csücskében, a Thar sivatagban fekvő Jaisalmer.A város két részre osztható: van a hatalmas, lenyűgöző erőd (fort) és a köré épült érdektelen városka a bazárral (Bhatia bazaar).Nem véletlenül ez az egyik legnépszerűbb turistacélpont: az egész város sárga homokkőből épült (hívják Golden citynek is), tipikus sivatagi település, mintha az Ezeregyéjszaka meséinek színhelyébe csöppennél.
A várost 1156-ban alapították, az ezt követő 900 év háborúkkal, ostromokkal, ópiumkereskedéssel telt. A függetlenséget csak két alkalommal vesztette el a település, egyszer nagy stílusérzékkel: a 13. században hét éves muszlim ostrom után az erőd lakói tömeges öngyilkosságot követtek el, a férfiak a halálukba rohantak a mohamedánok közé, az asszonyok pedig egy hatalmas máglyába ugráltak. A britek érkeztével beköszöntő viszonylagos nyugalom és függetlenség gazdaggá tette a települést. A britek távozta után a kettészakadó India szélére kerülve a település kereskedelme megszűnt,  Jaisalmer legatyásodott. A pakisztáni háború során szerzett újra stratégiai fontosságot, máig fontos katonai bázis.
A város nem csak a tovatűnt gazdagságot siratja, napjainkban újabb problémával kell szembenéznie: a gyenge alapkőzetre és gyenge alapanyagból épült fort vízterhelése nagyon megnőtt a fő bevételi forrást jelentő turisták miatt. A csatornarendszer problémái miatt a víznek igen magas százaléka kerül az erőd alatti talajba kimosva az alapot. Épületek, bástyák dőlnek össze, és több ember vesztette már életét. Egy nemzetközi kampány, a JiJ (Jaisalmer in jeopardy) vette fel a harcot a vízzel és a helyi vezetőkkel a fort megmentésének érdekében. Utóbbiak a Jij eredetileg használt anyagokkal való fokozatos helyreállítási munkáival szemben az egész erődöt evakuálni akarják egy teljes körű felújítás idejére: ez a turistákból élő helyiek számára egyet jelentene az éhhalállal.
Ittlétünk alatt is munkások dolgoztak a fort falánál, a tűző napon farigcsáltak építőkövet óriási sziklatömbökből.

Bikaner után következő állomásunk a Rajasthan legnyugatibb csücskében, a Thar sivatagban fekvő Jaisalmer. A város két részre osztható: van a hatalmas, lenyűgöző erőd (fort) és a köré épült érdektelen városka a bazárral (Bhatia bazaar).Nem véletlenül ez az egyik legnépszerűbb turistacélpont: az egész város sárga homokkőből épült (hívják Golden citynek is), tipikus sivatagi település, mintha az Ezeregyéjszaka meséinek színhelyébe csöppennél.

 


A várost 1156-ban alapították, az ezt követő 900 év háborúkkal, ostromokkal, ópiumkereskedéssel telt. A függetlenséget csak két alkalommal vesztette el a település, egyszer nagy stílusérzékkel: a 13. században hét éves muszlim ostrom után az erőd lakói tömeges öngyilkosságot követtek el, a férfiak a halálukba rohantak a mohamedánok közé, az asszonyok pedig egy hatalmas máglyába ugráltak. A britek érkeztével beköszöntő viszonylagos nyugalom és függetlenség gazdaggá tette a települést. A britek távozta után a kettészakadó India szélére kerülve a település kereskedelme megszűnt,  Jaisalmer legatyásodott.

A pakisztáni háború során szerzett újra stratégiai fontosságot, máig fontos katonai bázis.

 


A város nem csak a tovatűnt gazdagságot siratja, napjainkban újabb problémával kell szembenéznie: a gyenge alapkőzetre és gyenge alapanyagból épült fort vízterhelése nagyon megnőtt a fő bevételi forrást jelentő turisták miatt. A csatornarendszer problémái miatt a víznek igen magas százaléka kerül az erőd alatti talajba kimosva az alapot. Épületek, bástyák dőlnek össze, és több ember vesztette már életét. Egy nemzetközi kampány, a JiJ (Jaisalmer in jeopardy) vette fel a harcot a vízzel és a helyi vezetőkkel a fort megmentésének érdekében. Utóbbiak a Jij eredetileg használt anyagokkal való fokozatos helyreállítási munkáival szemben az egész erődöt evakuálni akarják egy teljes körű felújítás idejére: ez a turistákból élő helyiek számára egyet jelentene az éhhalállal.


Ittlétünk alatt is munkások dolgoztak a fort falánál, a tűző napon farigcsáltak építőkövet óriási sziklatömbökből.