Nepál nagyon barátságos hely. India után megérkezni ide óriási megkönnyebbülés volt. Nincs olyan érzésed, hogy mélyen taposnál a helyiek háromezer éves kultúrájában pusztán a jelenléteddel, annak ellenére, hogy a hindu hagyományok ugyanúgy szerves részét képezik a mindennapoknak, mint Indiában.

Az ország, helyesebben a Himalája ezer éve szolgál menekülőútként az indiai elit számára. A 20. század végéig mindössze egy út vezetett át a hegyeken egészen Tibetig.  Az út mentén - még a nagy öt-hatezer méter magas hegyek előtt - található egy húsz kilométer átmérőjű medence: itt alakultak és gazdagodtak meg gyorsan meg az első királyságok - Kathmandu, Pathan és Bhaktapur - kőhajításnyira egymástól.

Az ezer éven át egymás után érkező, betelepülő menekültek és az úton vándorló kereskedők mind hozzáadtak ezt-azt a völgy kultúrájához, így alakult ki az a sajátos vallás, amelyben békében megférnek a helyi babonák, a hindu istenek és a buddhista szentek teljes átláthatatlan keszekuszaságban.

A tizennyolcadik században aztán egy gurka uralkodó egyesítette kelettől nyugatig a teljes Himaláját: úgy a hegyi törzseket, mint a Kathmandu völgyet. Megtette Kathmandut fővárosnak, az országot pedig elnevezte Nepálnak. A gurkák uralmának a 19. század elején egy katonai puccs vetett véget, hogy elkezdődjön a Mala dinasztia uralkodása, amely hivatalosan 2008-ban ért véget.

A Malák nem sok jót tettek Nepálért: jellemzően saját palotájuk építésével és külföldi vadászatokkal voltak elfoglalva. Az országba külföldi az ötvenes évekig hivatalosan nem tehette be a lábát, az ország nagy része teljes elszigeteltségben élt. Az ötvenes évek közepén egy sajátos forradalom tört ki a király ellen, amit nem egészen értünk, pedig igazán igyekeztünk. A lényeg, hogy a végén megegyeztek az Indiába menekült királlyal, és meglepően sok jogot hagyva neki az ország furcsa alkotmányos királyságként működött tovább, és lassan elkezdett fejlődni. Az első utakat India és Kína építette az országhatár megnyitása után, az ötvenes-hatvanas években: mivel mindkét országnak fontos volt Nepál katonailag, az utak a legkevésbé praktikus módon a jól védhető hegyek közé épültek. A királyságnak végüls a trónörökös vetett véget 2001-ben: szisztematikusan lemészárolta a családját, majd öngyilkos lett.