madein

Színes szagos képalbum a vietnámi étkezési kultúráról.

Először is itt vannak a tipikus étkezőhelyek, félig utcán, félig egy szobában, kicsit a szabad ég alatt, kicsit egy ponyva takarásában.

Műanyag székek, leginkább sámlik, melletted szürcsölő vietnámi emberek mindenféle társadalmi osztályból, a nénik/lányok/srácok, akiknek elmutogatod, hogy mit kérsz, és valam hasonlót tényleg kapsz perceken belül.

Ha itt jártok, mindenképpen próbáljátok ki, megér egy kis hasmenést. Nekünk egyébként egyszer sem volt itt.

A hozzávalók a vitrinből:

Igen, azok ott belek.

Ezt már étteremben kapni. Pho meg valami zöldséges curry rizzsel.

Ezekből tudsz válogatni az utcán. Itt speciel minket nem szolgáltak ki, úgyhogy nem tudunk beszámolni róla, hogy mi micsoda,

Elnézést a szőrnyű fotóért, de a banánlevél miatt muszáj. A hús sokszor ebbe csomagolva sül.

Tofu, párolt rizs, sült rizs. szójaszósz.

Ezeket sem tudjuk pontosan, az biztos, hogy édességek, utcai kínálat:

A turistaéttermekben őrült nagy divat az ételszobrászat.

És a végére egy nem túl tipikus kép egy vacsinkról:

Halat

és virágot mindenképp.

A híres-neves vietnámi tésztaleves.

Húsleves alap, rengeteg tészta és ízlés szerinti feltétek: zöldség, hús, tojás, esetleg egy belsőség.

A képen látható volt az egyik kedvencünk, a Pho24 nevű étteremlánc egyik éttermében ettük. Ide egyre többször és többször tértünk be, ha Marcin múlik simán ettünk volna napi háromszor is a levesből, de valamennyire korlátot szabtam az őrületnek.

PHO24-ET BUDAPESTRE!

Ha India, tehén, ha Thaiföld, masszázs, ha Kambodzsa, Angkor, ha Vietnám, MOTOR.

Könnyedén és olcsón a saját képedre formálhatod. Prémiumra:

Vagy hippisre:

Az európai közhiedelemmel ellentétben teherbíróképessége végtelen. Rengeteg fotó kering a világban, amin mondjuk három élő disznó vagy egy nagyobb bivaly van felkötözve a sofőr elé és mögé. Mi ilyet nem tudtunk lencsevégre kapni, de ízelítőül van nagy azért nagy súly és nagy térfogat is a képek között.

Rengeteg van belőle.

Már már hihetetlen, hogy mennyi:

Azért a bicikliket sem kell félteni:

Vietnám --> vietnámi papucs --> vietnámi zokni

Vietnám kommunista. Ez volt alapos belpolitikai áttekintésünk az országról. De itt tudtok még olvasni.

Bácsi harcol át az úton. 

Déltől háromig áramlanakaz utcán az irodisták szép ruhában.

Tökéletes gyümölcsök az ultratiszta piacon. Ha megfogsz bármit, az megvásároltnak minősül, és ki kell fizesd.

Ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Pici kifőzdék, éttermek garmadája vagy plázába rendezve, vagy a szokásos utcafrontos, műanyagszékes stílusban. Minőségi, változatos, olcsó.

És van Sharavana Bhavan, a kedvenc indiai gyorséttermünk! Fontolgatunk egy aláírásgyűjtést a budapesti megjelenésükért.

Így azért jobban néz ki egy panel, nem? Nem mondom, hogy szépek, de nem is gusztustalanok. Meg itt a szigetelés sem probléma...

Ugye mondnaom sem kell, milyen szuper Szibgapúrban a metró? Körülbelül annyiba kerül, mint a BKV, légkondícionált, tiszta, gyors. A jegyautomaták és a belépetető kapuk rendszere pedig remekül működik.

Kevés nagyváros mondhatja el magáról, hogy ennyire buja zöld minden utcája.

A dzsungel a város közepén meg csak hab a tortán.

Itt épp ezeket nem szabad.

Kínai módra. Finom.

Alig látszik, de ott jobb oldalon egy kresz tábla, hogy vigyázz a barlang beszűkül balra. Vicces.

Rengeteg az efféle, nagy tömegben elég nyomasztó.

Mindenkinek, aki kapott már óriás hasmenést Kínában. Kínai étterem előt, csatorna felett:

A kínaiak tényleg kizárólag csoportban léteznek, utazni is csak így hajlandóak. Átkos ez a hátizsákosnak, de több szenteltvizet már nem akarunk lehúzni róluk, kaptak így is eleget.

Csak ne lenne hangosbemondó az idegenvezetőnél, szebb volna az élet.

Nem legenda. A nagyobb tömegekről - az igazán nagyokról - nincs fotó, mert csak arra tudtunk koncentrálni, hogy minél hamarabb kijussunk belőlök.

A legfurább édesség az út alatt, vert minden indiait és a filippínó halo-halót is.

Fogalmunk sincs, hogy miből volt, leginkább damilnál is vékonyabbra nyújtott cukorszálak voltak mandula köré tekerve és valami lisztszerű porba hempergetve.

Egy elfogyasztása negyedráig tartott.

Mivel mindenki közös tálakból eszik egyszerre sokféle ételt, hullik a kaja rendesen. Ez itt nem malackodás, mint azt az öt éve itt élő Zsuzsitól megtudtuk, ez a bőség jele. A csontolat is csak úgy eldobálják az asztalon. A jobb éttermekben minden távozó vendég után terítőt cserélnek az asztalon, a nem olyan jókban csak leseprik, vagy nincs is terítő..

Ez nem a kép sajna nem az igazi, mi képtelenek voltunk akkora káoszt hagyni, mint ők.

Minden iskolában van egyenruha, legtöbbször azonban melegítőben láttuk a gyerekeket iskolába menni. Nem tudom, hogy ez a mindennapi viselet (el tudom képzelni), vagy minden reggel tornaórával kezdenek, de sporttábor fílinget varzsolnak délutánonként a városba, az biztos.