Tisztán tartott, takaros nyomornegyed nem ritka errefelé.
made in Nepál # 9
A nemzeti ételük a „daal bhaat” (rizs és lencse). A nepáliak többsége egész életében csak ezt eszi. Kézzel esznek. A hegyekben a rizsteraszok mindig lencsével voltak elválasztva.
made in Nepál #8
Ha cseng egy telefon, a gazdája bárhol van és bármit csinál, felveszi egy éles hangú HÁLLÓ-val. Az esetek többségében innentől véget nem érő HÁLLÓ-zás következik. Soha nem volt rá példa, hogy három HÁLLÓ után beletörődve, hogy a hívás most nem sikerült, feladták volna. Nem. HÁLLÓ.
made in Nepál #7
Tibetből származik, de nem maradt el egyetlen étlapról sem, amit láttunk: a momo. A bármiből (zöldség, sajt, hús) készített pürét kis tészta zsákokba töltik, meggőzölik, megsütik vagy kisütik olajban. Lévén olcsó, finom és nagyon gyorsan elkészítik, rengeteget ettünk. A legfinomabbat a trekking alatt Ghorepaniban, ahol egy kedves család vendéglőjében a kissé félkegyelmű fiú zseniális szakácsnak bizonyult, és olyan ebédet rittyentett nekünk, hogy élete és életünk legnagyobb borravalóját kapta. Azóta is gyakran gondolunk kis barátunkra, akinek mislen csillagot adnánk, annak ellenére, hogy apuval kellett lefordíttatnia, mikor kofí-t rendeltünk.
made in Nepál #5
Itt is sok a szemét, mint Indiában, de legalább összeszedik, és egy helyen rohad. Az a szőrös, az egy kecske.
made in Nepál : Történelem
Nepál nagyon barátságos hely. India után megérkezni ide óriási megkönnyebbülés volt. Nincs olyan érzésed, hogy mélyen taposnál a helyiek háromezer éves kultúrájában pusztán a jelenléteddel, annak ellenére, hogy a hindu hagyományok ugyanúgy szerves részét képezik a mindennapoknak, mint Indiában.
Az ország, helyesebben a Himalája ezer éve szolgál menekülőútként az indiai elit számára. A 20. század végéig mindössze egy út vezetett át a hegyeken egészen Tibetig. Az út mentén - még a nagy öt-hatezer méter magas hegyek előtt - található egy húsz kilométer átmérőjű medence: itt alakultak és gazdagodtak meg gyorsan meg az első királyságok - Kathmandu, Pathan és Bhaktapur - kőhajításnyira egymástól.
Az ezer éven át egymás után érkező, betelepülő menekültek és az úton vándorló kereskedők mind hozzáadtak ezt-azt a völgy kultúrájához, így alakult ki az a sajátos vallás, amelyben békében megférnek a helyi babonák, a hindu istenek és a buddhista szentek teljes átláthatatlan keszekuszaságban.
A tizennyolcadik században aztán egy gurka uralkodó egyesítette kelettől nyugatig a teljes Himaláját: úgy a hegyi törzseket, mint a Kathmandu völgyet. Megtette Kathmandut fővárosnak, az országot pedig elnevezte Nepálnak. A gurkák uralmának a 19. század elején egy katonai puccs vetett véget, hogy elkezdődjön a Mala dinasztia uralkodása, amely hivatalosan 2008-ban ért véget.
A Malák nem sok jót tettek Nepálért: jellemzően saját palotájuk építésével és külföldi vadászatokkal voltak elfoglalva. Az országba külföldi az ötvenes évekig hivatalosan nem tehette be a lábát, az ország nagy része teljes elszigeteltségben élt. Az ötvenes évek közepén egy sajátos forradalom tört ki a király ellen, amit nem egészen értünk, pedig igazán igyekeztünk. A lényeg, hogy a végén megegyeztek az Indiába menekült királlyal, és meglepően sok jogot hagyva neki az ország furcsa alkotmányos királyságként működött tovább, és lassan elkezdett fejlődni. Az első utakat India és Kína építette az országhatár megnyitása után, az ötvenes-hatvanas években: mivel mindkét országnak fontos volt Nepál katonailag, az utak a legkevésbé praktikus módon a jól védhető hegyek közé épültek. A királyságnak végüls a trónörökös vetett véget 2001-ben: szisztematikusan lemészárolta a családját, majd öngyilkos lett.
Utolsó kommentek