Dalat után a Na Thrang tengerpartjára igyekeztünk, ami a Halong-öböl után a létező legtipikusabb vietnámi turistacélpont. Előzetesen kapott hideget-meleget a megismert turistáktól, úgyhogy kíváncsiak voltunk.

Szokás szerint tíz motoros vetette ránk magát, hogy a legjobb és legolcsóbb szállodába repít minket egy perc alatt a lehető legkevesebb dollárért. Ilyenkor mindegyik fazon reménytelenül hasonló szobákat tartalmazó prospektusokat nyom szó szerint az orrod alá, és teljesen ötletszerű, hogy melyiket választod. Igazából mindegy is, hisz ha valamiért nem tetszene a hotel, mellette lesz még öt másik hasonló árfekvésben.

Ez egyébként Vietnámban meglepően magas színvonalú hoteleket jelent olyan háromezer Ft-ért. Ha ablak nem is, de légkondi, kábeltévé, hívogató franciaágy, némi berendezés és saját fürdő meleg vízzel mindig van.

Itt is elrepített minket olyan száz Ft-ért a motorosunk egy egyenszállásra, meg is kaptuk két perc alatt a standard szobát. Le a partra.

A strand itt a napágyakkal és a napélvezőkkel teletűzdelt homokpadot leszámítva parkosított: tele van gyerekekkel, sétálgatókkal, futókkal, étel- és mindenárusokkal. Elég hosszú partszakaszt tölt meg a nép, a vietnámiak és a nyugati turisták a megszokott módon külön territóriumot tartanak fent egy keskeny senkiföldjével a határon.

Mivel a nyugatiak területén kínosan sok volt a kurjongató, félig részeg, tangás nőjét taperáló orosz, mi nagy bátran bekéretőztünk a vietnámiak közé. Ha csendben és moccanás nélkül napozol, nem futkározol be a vízbe percenként még a fürdőruhás napozást sem nézik rossz szemmel. Nem mintha napoztam volna, mi egy ideje feladtuk a kísérletezgetést, túl erős a nap és valahogy nem is akarunk már olyan kényszeresen lebarnulni. Nem is olyan menő, most hogy húsz perc kéne hozzá.

Órákat töltöttünk viszont itt a melegtől kábán fetrengve vagy olvasva egy helyitől vásárolt hamisított nyugati megmondós regényeket. Még talán össze is vesztünk egyszer, nyilván teljesen lényegtelen, hogy min, olyan meleg volt, hogy bármin megtettük volna.

Mondtuk már, hogy milyen pokoli a hőség Vietnámban? Nem élőlénynek való.

Nem sokat lehet mesélni Na Thrangról, lévén, hogy semmi érdekes nem történik itt az emberrel. Minden nap más éttermet próbáltunk ki, ettünk közepesen rossz indiait és olaszt, de isteni pho-t, azaz vietnámi tésztalevest is.

Nem olyan nagyon jó hely, de azért mi szerettük.