A hotelben egyik este szóltak, hogy nyugati statisztákat keresnek egy bollywoodi forgatáshoz. Semmi többet nem tudtunk kiszedni a pasasból, de enélkül is egyértelmű volt, hogy ezt a lehetőséget nem fogjuk elszalasztani. Betörünk a filmpiacra.

Reggel értünk jött egy illatos, kikent-kifent srác, és eltaxizott velünk a forgatás helyszínére, egy Coffe Café Daybe (körülbelül az indiai Starbucks). Igazi nemzetközi csapat jött össze, kollégáink a világ minden tájáról érkeztek.
Volt egy hatalmas kenyai feka, aki félóránként eltűnt szívni, és a forgatás vége felé egyszer csak nem jött vissza többet.
Két észak-indiai lány, akik folyamatosan sutyorogtak valami nagyon viccesről, de szinte egyáltalán nem beszéltek angolul.
Egy nagyon barátságos angol pár, akiket nem az eszükért, na. A lány úgy affektált, hogy egy büdös szavát sem értettük, pedig sokféle angol akcentussal megbirkózunk már.
Egy ausztrál pár, akiket nem lehetett nem egy zöld mezőre képzelni birkát terelni. A fiú kicsi volt, szívós és vörös-szeplős, a lány tenyeres-talpas, szőkített és drabális.

És végül egy myanmari buddhista szerzetes, akit a kolostora jogot tanulni küldött Mumbaiba. „My country needs law”, magyarázta halkan a fülembe, „definitely”, mondtam őszintén miközben azon tűnődtem, vajon hogy reagál egy diktatúra, ha egy állampolgára külföldre megy jogot tanulni.

Egy Western Union szerű pénzutalós internetes szolgáltatást reklámját forgatták: kevés unalmasabb reklámoznivalót lehet elképzelni – kevés unalmasabb forgatókönyvvel. A nem túl bonyolult történet egy new york-i kávézóban játszódik – mi voltunk ugye a ny-i közeg.
Mindenki nyugodtan kávézgat, mikor egyszer csak bejön az ajtón egy szamárfejű ember. Ezen természetesen mindenki szörnyen megdöbben.

A 'szörnyű megdöbbenés' színészi megoldása valószínűleg már egy magyar reklámban is enyhén ripacsba hajló volna, de India ebben is új dimenziókat nyitott. Addig vettük újra és újra a snitteket, amíg nem tátottuk ki mindannyian a szánkat, és nem esett ki úgy a szemünk, mint egy cartoon network rajzfilmben. Fontolóra vettem, hogy a kedvükért leájulok a székről, de aztán az európai visszafogott színjátszás meghonosításának szent célja győzött, és csak leejtettem az állam.

Nagyjából ezzel a jelenettel véget ért az érdemi részünk, innentől több órán át háttérközeg voltunk. A szamárfejű - aki annyira hülye, hogy nem ismeri a szóban forgó csuda honlapot - leül a haverjaihoz egy asztalhoz. A barátai kedélyesen és artikulálva elmagyarázzák neki, hogy a „xoom dot com” mindent meg fog oldani az életében, ennek ők örülnek, aztán ő is örül neki, és vége.

A kávézóban ingyen fogyasztásunk volt, úgyhogy eleinte irulva-pirulva-oldalazva, később teljesen gátlástalanul ettünk szendvicset, tortát, rágót, csokit és ittunk kávét, üdítőt, vizet, amit csak megkívántunk.

A forgatás maga érdekes élmény volt, de ami igazán értékessé tette számunkra, az a rendező volt. Asish egy szünetben ült oda hozzánk beszélgetni, és ott is ragadt velünk a szünet végéig. Reklámfilmeket a megélhetése miatt forgat, egyébként dokumentumfilmes. Jellemző módon az indiai homoszexuális közösségről készített dokuja nem volt az indiai mozik kedvence, egy svéd honlapról tölthető le.