Mysore megosztja az embereket: találkoztunk rajongó angol feleségekkel, de fintorgó német párral is, akik egy nap után elmenekültek. Tipikus kereskedőváros, forgalmas, zajos, tehát könnyűnek vagy kikapcsolónak semmiképp nem mondanám, de mi szerettük.

Nem indult jól az egyetlen napunk, ami ide jutott: hosszasan kutattunk az „olcsó, de tiszta” szállás csodája után eredménytelenül. Vannak napok, amikor bekattanunk és nem adunk a negyvennyolcból: legyen tiszta (már itteni mércével) az ágy és a fürdő, legyen zuhany és legyen fan úgy 1500 Ft-ért. Ezt általában megkapod Indiában. Mysore-ban nem nagyon ment a dolog.

Fel nem foghatom, hogy mennyire nézett hülyének az az indiai, akit feleskettem a „clean, shower, fan, no aircondition” mantrára, mégis - miután átcipelt a fél városon - egy olyan szobát mutogatott büszkén, amiben nem volt zuhany.
A csatát végül megnyertük: meglett minden ezerötért.

A várost a muszlimok alakították a mai formájára a 17. században azzal az elegáns húzással, hogy a régi zegzugos települést a földig rombolták, és megépítették a mai napig Mysore-t: széles sugárutak, parkok, szép nagy villák. A város az angolok alatt remekül érezte magát: kereskedelmi központtá vált, az uralkodó pedig rettenetesen meggazdagodott fűszer- és illatszer kereskedelemből.

Épített is egy fényűző palotát, ami illusztris példája indiai felső százezer a mérhetetlen gazdagságának a huszadik század elején. Ilyen gyönyörűen karbantartott állapotban még nem láttunk itt emlékművet (beleértve a Taj Mahalt is). Később kiderült, hogy a mai napig nagyon gazdag leszármazottak birtokában volt egészen 1998-ig, amikor Karnataka tartomány einstand-olta.

Az épületet egy angol építész tervezte, aki minden valószínűség szerint vasútállomással álmodott a rajzok elkészítése közben. A palota belsejét ijesztő pénzszórással készítették el: a fémszerkezetet Skóciából, a márványt Olaszországból a csillárokat és az ólomüveg ablakokat Belgiumból hozatták. Szóval nem aprózták el.

Legnagyobb bánatunkra a belső térről nem lehetett fotókat készíteni, úgyhogy emlékezetből kell megépíttetnünk, ha hazaérünk. Sára szerint  mondjuk ez csak az ő rezidenciája lesz, mert egyértelműen női épület, idézem „mintha Ezeregyéjszaka szultánja építtette volna a kedvenc, legszebb feleségének”, de ez még vita tárgya.

A városban van India talán legautentikusabb piaca. Különböző iparcikkek szerinti szekciókra volt osztva: zöldség, gyümölcs, virág, festék,

 

fűszer, parfüm részleg. A legkülönbözőbb virágok vannak végtelen girlandokba fűzve, a piac élénk színek, tömény szagok kavalkádja. Nagyon szép és igen intenzív élmény.

Virágokból kivont illatesszenciát vég nélküli mennyiségben lehet venni: valódi leányálom. Ha hagyod magad beinvitálni az egyik ilyen árushoz, könnyedén előállít neked mindenféle márkás parfümöt töredékáron. Lehet hazavinni anyukának a Jadore-t és a CalvinKlein-t kis üvegfiolában tizedáron. Sára nem használ parfümöt, úgyhogy imádta, mikor behurcoltam egy kedves testvérpárhoz szagolgatni, és mint fő piaci célcsoportot őt locsolták tele rózsával, görögdinnyével és lótusszal.