Khajuaro az indiai utazó számára egyet jelent az erotikus művészettel. Nem többet és nem kevesebbet tudsz róla, mikor idejössz. És valljuk be, az, hogy templomokon mindenféle alakok különböző szexuális pozitúrákban feszítenek, elég mindenkinek, hogy ideutazzon, annak ellenére, hogy a vasútvonal messze elkerüli, tehát nem leányálom idejutni. Mi is vonatoztunk 14 órát (Gorakhpur-Jhansi) és buszoztunk 6 órát (Jhansi-Khajuaro), hogy fütyi.

A turistakoncentráció egyértelműen megnőtt (főleg Gorakhpurhoz képest), és ennek megfelelően a város tele volt woodfireovenpizzával, gnocchival, alkohollal és „come to my shop, my friend, just looking, looking is free”-gal. Sajnos a Rough Guide által ígért German Bakery bezárt, a fára épült éttermet pedig épp felújították, úgyhogy croissant és lombkorona nélkül, de azért jóllaktunk többször is európai módra.

A tényleg malac templomokat a 9-10. század környékén építették, zömében hindu istenek tiszteletére, de akad néhány dzsain is. Hogy a mai napig állnak, annak a szerencsés ténynek köszönhetik, hogy elkerülték a muzulmánok templomrombolási szokását, mivel az épületek az akkori sűrű dzsungel közepén épültek, és mikor később feledésbe merültek, benőtte őket a gaz. Csak a dzsungel és az időjárás rombolta az épületeket.

 

 

Fogadtunk egy guide-ot – egy 65 éves, koszos, angolul remekül beszélő öregembert, aki szegény annak idején kénytelen volt abbahagyni az egyetemet (orvosnak tanult), mert a szülei nem tudták tovább finanszírozni a taníttatását. Azóta földet művel és túrát vezet. Hála égnek, ő nem a „a férfi és a nő között pedig ott van egy majom, ami az én interpretációmban azt jelenti, hogy a férfi a házasságban úgy szenved, mint egy majom” típusúak közül való vezető volt, érdekesen és jó tempóban mesélt. A közös három óránk csúcsa mégiscsak az volt, mikor az egyik templomlépcsőn megpihenve összevitatkozott egy nyugalmazott tábornokkal az egyik női szobor jelentésén. A katona szerint ugyanis a táncoló alak valójában mellrákszűrésen van épp, nem kell az okosítás. A felháborodott öreg végül továbbparancsolt minket a következő templomba, így a szituáció méltatlanul unalmas véget ért.

Este aztán, mikor szortíroztuk a fotókat, tudatosult bennünk, hogy a forróságban egyszerűen fel sem fogtuk, mennyire szépek voltak a templomok. Lenyűgöző részletesség, obszcén faragások, sok isten sokféle reinkarnációja.

 

 

Sötétedés után még egyszer kifizettük a belépőt a „sound and light show”-ra, ahol a templomok történetét mesélte el egy öblös férfihang angolul, miközben tetszés szerint megvilágították valamelyik épületet fehér vagy kék fénnyel. Marcinak tetszett.

A hülye könyvesboltos indiai - nulla üzleti érzékkel - nem vette meg The Girl with the Dragon Tatoo-nkat, pedig jó áron adtuk, és elmagyaráztam neki, hogy nemzetközi bestseller. Még Mumbaiban megpróbáljuk, de ha nem sikerül, el kell cserélnünk valamire egy kávézóban vagy hotelben.
Megyünk vissza Jhansiba (vonatjegyünk van Jalgaonba), és Khajuaroról ezentúl is csak az erotika fog eszünkbe jutni, de az elégedettenn.