A Nepál-India határ simábban ment, mint vártuk, az indiaiak nem várt kedvességgel fogadtak, a határőr például felhívta Marci figyelmét, hogy mennyire szép az útlevélképem (az akkori hosszú szőke hajam mindig lenyűgözi az indiai férfiakat) az övéhez képest, ami igaz és kedves volt tőle. Öt perc múlva már egy dzsipben ültünk, ami  Gorakhpurig vitt minket tizenhatunkat.

Nem nagyon hiszem, hogy létezhet rosszabb hely másfél napot elütni a vonatodig, mint Gorakhpur. Koszos, hangos, büdös, érdektelen iparváros, ahol a mintha a férfiaknak az egyetlen munkájuk a köpködés lenne. Nem csináltunk sok dolgot, de az mind rosszul sült el.

Ahány riksással próbáltuk, majdnem mind nekiállt az út végén parádézni, hogy még kell neki pénz, mert ez nagyon-nagyon kevés.(Előre megegyeztünk, és nem volt az.) Többször vonultunk el úgy, hogy torkaszakadtából üvöltött utánunk hindiül.

Pénzt kellett felvennünk, de a három ATM-ből, amit találtunk, kettő nem adott pénzt, a harmadiknál meg huszonnégy ember állt sorba. Kicsit több, mint félóra alatt sikerült pénzhez jutni, hogy beülhessünk az egyetlen túllégkondizált, fancy étterembe a városban. Gondoltuk itt fogjuk elütni a délutánt, nem a rohadó hotelszobánkban a vasútnál. Nos ezt ők nem így gondolták. Békésen olvasgattunk a desszert és a kávé mellett, mikor egyszer csak megérkezett a számlánk, amit  egyáltalán nem kért senki. Fizettünk, és önérzetesen távoztunk. Minden riksást félresöpörtünk az útból, és hazagyalogoltunk magunk.

A szálloda még tartogatott éjszakára egy utolsó meglepetést. Volt a szobában egy kicsi erkélyünk, amit egy szúnyog- és egy rendes ajtó zárt: valami megátalkodott fenevad egész álló éjjel megpróbált bejönni rajta. Kitartóan és hangosan kaparászott, el nem tudtuk képzelni, hogy állat ilyen motivált legyen a bejutásra. Többször kinyitottuk, de semmit nem láttunk, ha dörömböltünk is, csak percekre hagyta abba. Én füldugóval aludtam el, Marci anélkül - ő bátor ember.

Hajnali négy körül keltünk, hogy a négynegyvenes vonatunkat elérjük. Két remek órát töltöttünk az állomáson a késő vonatra várva, hogy aztán tizennégy órát vonatozzunk Jhansiig.