Biztos, hogy nem megyek ki az ajtón. Itt elüldögélek az ágyon, nézem a víztisztító reklámokat, míg az emberek odakint megmosakodnak, munkát kapnak, megismerkednek a nyugati n?kkel, s?t megunják ?ket, lesz elég pénzük, szép biciklijük, nem köpködnek és nem akarnak már eladni semmit nagy barna szemekkel. Így keltem, biztató, igaz?
A tegnapi sokk nem múlt el, sőt mindent belepett: tényleg alig mertem kimerészkedni az utcára.

Végül mai nap pont úgy telt, ahogy a beszámolók szerint az ember els? indiai napjának telnie kell. Mi is és az indiaiak is ugyanazt a felállást képzeltük el; minden simán ment. Egész nap turisztoffiszerek, taxisok és hotelmenedzserek pingpongoztak velünk. A legzseniálisabb azért messze az a faszi volt, aki az orrunk el?tt érkez? panaszkodó smseket mutogatott nekünk azoktól a turistáktól, akik nem hallgattak az ? igéjére, és maguk indultak Észak-India felfedezésére. Miután viszonylag öntudatosan körülbelül hetvenezer forintnyit sikerült lealkudnunk az árból és megegyeztünk vele egy háromhetes túrában sof?rrel, jegyekkel, szállással, esett csak le, hogy a kétségbeesett smsek minden bizonnyal az irodában üldögél? alantas és sumák férfiak valamelyikét?l származtak.

Ez megy. Meg vagyunk ijedve mindketten.

Nem értjük, amit mondanak, ?k nem értik, amit mondunk. Vagy épp nem hallják: a sof?rrel folytatott gotoashop versus gotomonument küzdelem el?bbi indulója még nevezni is esélytelen volt, úgyhogy az elveszett (és az Aeroflot igérete szerint holnap érkez?) csomagokban maradt alapvet? higiénia beszerzése el?tt még megnéztük a kötelez?ket India kultúrájának terjesztése iránt mélyen elkötelezett vezet?nk megelégedésére.

Mivel egész nap autóban vagy turistaszagú monument-nél voltunk,   igazi arculcsapás volt a sof?r utolsó aznapi akciója: egyszer csak megállt a tömeg közepén és közölte, holnap itt találkozunk.