Taj Mahal
Az indiai turista előbb vagy utóbb, de eljön Agrába. Maga a város nem nyújt különösebben sokat az átlagosnál: agresszívebb riksásokon és sakk-készlet árusokon túl meg lehet nézni az Agra Fortot, ami ugyan érdekesebb, mint a delhii hasonmása, azonban az utóbbi két hét végtelen számúnak tetsző erődlátogatásunk után már a legszebb márványtrón és a legmagasabb torony sem tudja áttörni az érdektelenség bástyáját bennünk, hogy érzékletes képzavarral éljek.
Tetszik, nem tetszik, a Taj Mahal az, ami miatt az ember ideutazik. És nem mellesleg szépen befizeti az átlagos belépő három-négyszeresét. Egy belépő külföldi látogatóknak 750 Rp, vagyis 3750 Ft, de cserébe nincs húgyszag, kapsz egy palack vizet és egy cipőre húzható zoknit, ami a márványt hivatott védeni, úgyhogy két perc alatt szétszakadt a sarkunkon. Tűsarkún még hatékonyabban véd, és különösen jól mutat. Az indiaiak csak a töredékét fizetik a mi belépőnknek, de ez bárhol igaz Indiában. (És ők nem kaptak ám zoknit.)
Az épület, amit mi mindig is a sivatagba képzeltünk, a Yamuna folyó partján fekvő mauzóleum, a mogul Jahan sah építette második, legjobban szeretett, igen termékeny feleségének, aki a 14. gyermekük születésekor halt meg. Épp belekezdett saját sírjának építtetésébe, mikor a pénzszóráson felháborodott fia börtönbe záratta, és a hatalmat átvéve saját építkezésbe kezdett. A hagyomány fennmaradt, a későbbi muszlim uralkodók is mind építkeztek, de a Taj Mahalt soha nem tudták tökéletességében felülmúlni. Az erőforrásokat kimerítő próbálkozások végül a mogul birodalom összeomlásához vezettek, a muszlim uralom a 17. században véget ért.
Az épületet még az angolok sem akarták istállóvá alakítani - ahogy azt számos más műemlékkel megtették -, így mai napig őrzi eredeti szépségét. És tényleg. Gyönyörű.

Taj Mahal
Az indiai turista előbb vagy utóbb, de eljön Agrába. Maga a város nem nyújt különösebben sokat az átlagosnál: agresszívebb riksásokon és sakk-készlet árusokon túl meg lehet nézni az Agra Fortot, ami ugyan érdekesebb, mint a delhii hasonmása, azonban az utóbbi két hét végtelen számúnak tetsző erődlátogatásunk után már a legszebb márványtrón és a legmagasabb torony sem tudja áttörni az érdektelenség bástyáját bennünk, hogy érzékletes képzavarral éljek.
Tetszik, nem tetszik, a Taj Mahal az, ami miatt az ember ideutazik. És nem mellesleg szépen befizeti az átlagos belépő három-négyszeresét. Egy belépő külföldi látogatóknak 750 Rp, vagyis 3750 Ft, de cserébe nincs húgyszag, kapsz egy palack vizet és egy cipőre húzható zoknit, ami a márványt hivatott védeni, úgyhogy két perc alatt szétszakadt a sarkunkon. Tűsarkún még hatékonyabban véd, és különösen jól mutat. Az indiaiak csak a töredékét fizetik a mi belépőnknek, de ez bárhol igaz Indiában. (És ők nem kaptak ám zoknit.)

 

 

Az épület, amit mi mindig is a sivatagba képzeltünk, a Yamuna folyó partján fekvő mauzóleum, a mogul Jahan sah építette második, legjobban szeretett, igen termékeny feleségének, aki a 14. gyermekük születésekor halt meg. Épp belekezdett saját sírjának építtetésébe, mikor a pénzszóráson felháborodott fia börtönbe záratta, és a hatalmat átvéve saját építkezésbe kezdett. A hagyomány fennmaradt, a későbbi muszlim uralkodók is mind építkeztek, de a Taj Mahalt soha nem tudták tökéletességében felülmúlni. Az erőforrásokat kimerítő próbálkozások végül a mogul birodalom összeomlásához vezettek, a muszlim uralom a 17. században véget ért.

Az épületet még az angolok sem akarták istállóvá alakítani - ahogy azt számos másműemlékkel megtették -, így mai napig őrzi eredeti szépségét. És tényleg. Gyönyörű.