De hogyan tudunk kivinni annyi vérnyomásgyógyszert?

Ez a kérdés jelentette utunk tervezésének hivatalos kezdetét úgy fél évvel ezelőtt. Addig is álmodoztunk persze kettesben álmos hétvégi délutánokon a kanapén fetrengve, színházból hazafelé a sötétben, tengerparti fotókat nézegetve, indiai étteremben, internetet böngészve, téli hidegben fagyoskodva; de melyik pár nem álmodik világkörüli útról?

Még aznap délután másfél órát töltöttünk a konyhapulton beszélgetve, aminek eredménye a konkrét elhatározás: augusztus végén elindulunk és megvalósítjuk régi álmunkat - bejárjuk a Távol-Keletet.

Hat hónapja egyre többet és többet foglalkoztunk az úttal, két hónapja (mióta Sára lediplomázott) pedig egyre kevesebbet nem.

Egy évig tervezünk utazni Indiában, Nepálban, Thaiföldön, Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában, Laoszban, Vietnámban, Kínában, Tibetben, Japánban, Malajziában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken.

Hátizsákos túra lesz, de görcsös forintszámolásra nem lesz szükség, hála Marci 3 éves gondos spórolásának és egy kicsit Sára borzasztóan szigorú és átgondolt költségvetésének az utóbbi időből.

 

Youth hostelekben, nem a legolcsóbb, de nem is a legdrágább hotelekben, családoknál lakni.

 

Hajón, tevén, lovon, repülőn, bármiféle szárazföldi tömegközlekedésen utazni.

 

Jókat enni, sokat beszélgetni, búvárkodni, várost nézni, pihenni, túrázni, tengerparton feküdni, ismerkedni, kérdezni.

 

Ezek a terveink.

 

A blogot ketten írjuk: Marci informatikus, aki feladta az állását az útért, Sára a mesterképzésén halaszt két szemesztert.

 

Durván kétféle olvasót tudunk elképzelni:

aki érdeklődve olvassa, hogy milyen a világ nagyon messze, de nincs pénze, ideje, kedve, bátorsága, társa, hogy megnézze maga,

és aki felkerekedik, hogy megtegye.

Az előbbieknek mesélünk, az utóbbiaknak reményeink szerint információt, friss tapasztalatot, fórumot nyújtunk (sőt mi kérdezünk?).

Talán még az is lehet, hogy közben valaki az első csoportból csendben átkerül a másodikba.

 

Marci ás Sára

2010. augusztus 21.