madein

Még a lengyelektől hallottunk egy holland fazonról, aki Laoszban termeszt kávét, és ha már itt él, úgynevezett kávé-túrákat szervez a kávéföldjére: elmagyarázza a kávétermesztés mikéntjét az arra tévedő turistáknak. A falu, ahol él, szerepelt az eredeti motoros útvonalunkon is, úgyhogy gondoltuk megvizsgáljuk a hollandot a kávéval együtt.

A fickót egy tipikus ázsiai all-in-one garázs-lakás-üzlet-raktár  épületben találtuk meg Paksongban. Itt lakik a feleségével és ismeretlen számú rokonával immár tíz éve. A tevékenység nem az ő újítása, a környéken minden épkézláb ember kávét termeszt a háza mögött. Az egészbe a felesége révén csöppent bele. Kellemesen bolond és végtelenül nyitott ember szarkasztikus humorral, kék szemekkel.

Ne de a kávéról: hát nem túl szép cserje. Két-három méter magasra nő, és pár év után, ha jól érzi magát, minden évben terem rajta fél kiló kávébogyó – amiből azonban csak 125 g kávébab. Lévén a kávécserje egy kis kurva, nem érzi mindenhol jól magát. Három apróságnak kell egybeesnie, hogy kegyeskedjen kávét teremni: ezer méter fölött kell élnie a trópusokon, ahol két évszak van egy vulkánon. Laoszban ez csak ezen a felföldön adott, mindenhol máshol karsztos hegyek és rizsföldek terpeszkednek.

A kávétermesztés egy óriási hazárdjáték a természettel, soktényezős türelemjáték. Mivel a talajon múlik leginkább, hogy milyen lesz a kávéd, hollandus barátunk tanácsa szerint soha ne végy egy darab vulkánt, hogy ott majd kávét termesztesz, vegyél inkább csak egy eladó kávéföldet, az már bizonyított.

Ha mégis vennél egy darab vulkánt (a Sára kedvéért vulkanikus eredetű talajt), el kell ültess helyes kis gödrökbe úgy néhányezer kávépalántát, majd gyomlálni őket három évig. A harmadik év fontos, nem szabad elbambulni: el kell ültetni az árnyékoló fákat! Laoszban guavát. Ezek egy hónap alatt behozzák a kávé három éves előnyét, és terebélyes lombokat növesztenek felette. De ő ezt szereti.

További három év amíg a bokor rájön, hogyan tud bogyót teremni, tehát az első kávédat a munka hatodik évében szüreteled kézzel. Szüret után egy géppel megfosztod a bogyót a magjától, majd a magot a napon hagyod megszáradni. Száradás után megpörkölöd a magvakat egy arra alkalmas fémedényben. Ha hosszan pörkölöd, kevésbé erős, ha rövidebb ideig, erősebb, keserűbb kávét kapsz. Ezután ugye már csak darálnod kell, aztán már le is főzheted.

A család sem vegyszereket, sem gépeket nem használ. A talaj nagyon köves, és az árnyékoló fák sem könnyítenék épp meg a gépek dolgát, úgyhogy marad a kézi munka 360 napon át 5 nap pihenővel. Az esős évszakban a gazt kapálják folyamatosan, a száraz évszak beköszöntével szüretelnek hónapokon át. Mivel a szemét kávé összevissza érik be, és az egyenletesen jó minőségű kávéhoz csak az érett bogyókat lehet leszedni, meglehetősen hosszúra nyúlik a szüretelés.

Az így termelt kávé a világ termelésének csak öt százalékát adja, a maradék kilencvenöt gépesített óriásgazdaságokból származik.A gépesítés nagy hátránya, hogy az össze-vissza beérő kávét egyben szüretelik le, így a kávé kevésbé jó minőségű, más ízű lesz.

Íme a varázsszavak, amiket a csomagoláson kell keress, ha kézzel szedett kávét szeretnél élvezni: „hand picked”, „shade-grown” vagy „shadow trees” „wet processed” (az utolsó a kávé héjának eltávolítási eljárására utal, a többi szövegértési feladat).

És a kedvencünk: mióta az emberek kávét isznak, azóta természtesen hamisítvány is létezik.A Lao Coffee néven vásárolható laoszi ital például kávéból, rizsből, cukorból, sóból és kemikáliákból áll. A gasztronómiailag rendkívül érzékeny laosziak ezt még meglöttyentik egy kis konzerves, édesített, kondenzált műtejjel. Nyami.

A barlang után még délebbre buszoztunk Pakse-ig, ami a térség nagyvárosa (értsd a terület legnagyobb porfészke). Igazából a közelben elterülő Bolaven plató volt az úticél, ahova a bevállalósabb turista motorral indul kávé- és vízesés felderítő útra.

Mi nagyon bevállalósak vagyunk, úgyhogy uccu neki, kibéreltünk három napra egy motort, és a cuccunkat egy kedves állatbarát (itt meg kell álljak egy pillanatra, hogy néhány sorral adózzak a kedves retrievernek, aki kínzó kutyahiányomat olyan odaadóan elégítette ki; végre egy kutya, ami arra van, hogy foglalkozzanak vele, nem arra, hogy megegye a maradékot és verekedjen a többiekkel) hotelben hátrahagyva nekivágtunk a fennsíknak.

Olyan ezerháromszáz méteren motoroztunk tehát három napot. Az út mentén rengeteg vízesést szemléltünk meg: olyan sokat, hogy nem próbálkozom meg a nevek és a képek összecsatolásával, különben is arra jutottam, hogy a vízesések nem az én világom.

Lehet, hogy csak az irigység miatt, hogy én nem úszkálhattam bennük, mint Marci (immáron két hete fáj a torkom), de három vízesés után már egyre nehezebben lelkesedtem fel, ha a víz egy magasabb pontról leesett egy alacsonyabbra. Összefolyik, hogy melyik mikor volt és mi volt a neve, szépek a képek, ez legyen elég.

A vízesések mellett még két okból jön ide az ember. Egyrészt híres kávétermesztő vidék ez olcsó és finom kávéval (erről lesz egy Kávés Poszt), másrészt itt megtapasztalhatod az igazi vidéki Laoszt izgatott, integető gyerekekkel, keményen dolgozó parasztokkal, végtelen mennyiségű, gyönyörű baromfival és egyedi, eddig csak itt látott stílusú, több házikóból összeálló, féltégla-félfa házakkal.

Kevesebb, mint 4000 Ft a motorért, 1500 Ft a benzinért, és három napod van az igazán nem drága laoszi vidéken.

Míg a laosziak véget nem érő nyugalma és nemtörődömsége a város fenszi éttermeinek és francia kávézóinak pincéreiként kifejezetten idegesítő, itt természetes és mosolyra fakaszt. Inkább hozzájuk lassulsz és kényelmesedsz te.

A turisták száma érezhetően lecsökkent, a vízeséseket kivéve nem is nagyon láttunk nyugatit. Ezzel persze az jár, hogy szó szerint megáll az élet, ha belépsz egy étterembe/kocsmába, ez a kettő itt egy és ugyanaz. De ezt mi már megszoktuk valahol India felénél. A másik kényelmes következmény, hogy nagyon olcsóak a szobák. Ezer Ft-ért tévés, meleg vizes szobával még soha nem találkoztunk ezelőtt.

Végre nem volt nálunk sok cucc, végre akkor álltunk csak meg az út mentén pisilni, mikor nekünk tetszett, végre igazán szabadnak éreztük magunk. Szuper volt, csak a torkom ne fájt volna.