Az előzetes képem – nyilván csak filmek és fotók alapján - az indiai vonatokról nem volt valami fényes: zsúfolásig tömött, ócska szerelvények integető tömeggel a tetejükön. És igaz, ami igaz, nem egyszer láttunk már ilyet. Általában véve azonban ez csak egy kis szelete a vasúttortának, én meg lennék elégedve, ha így lehetne otthon vonatozni.
Az indiai vasút 157 éves múltra tekint vissza, és - a 2009-es adat szerint - több, mint hét milliárd embert szállít egy évben.

A MÁV a két osztályával nem igazán teszi lehetővé, hogy mindenki a pénztárcájának és az igényeinek megfelelően utazzon. Nem így az indiai vasút: hat különböző színvonalú (és árú) osztályon utazhatsz.

A legrosszabb és persze legolcsóbb osztály az „unreserved class”. Ide nem kell előre foglalni, ennek következtében nem ritka (de nem is szükségszerű) a tömegnyomor. Ezt látni a filmekben: rácsos ablakok, fürtökben lógó emberek. Ijesztően olcsó.

A következő szint a „second class (chair car)”: hasonló az „unreserved”-hez, csak ide foglalni kell előre, így nincs préselődés.

A „sleeper class” a legalacsonyabb színvonalú alvókocsi. A folyosó két térre oszlik: mindkét oldalán több szintes ágyak vannak (egyik oldalon 2 szint, másik oldalon 2x3 szint). A középsőt nappal felhajthatod, hogy a legalsón mindenki elférjen ülve. Két percenként megjelenik valaki, aki valamilyen ételt-italt árul kiabálva.

Aztán vannak a légkondicionált alvókocsik.
A harmadosztály („ac tier third class”) lényegében egy légkondis sleeper, ahol már függönnyel leválasztott térben vannak az ágyak  (maximum 6) és mindegyikhez jár tiszta lepedő, takaró, párna. A kocsi végében van egy kis mosdó, ahol lehet cicamosdani, fogat mosni. Mi ezen szoktunk utazni, soha nem volt semmi problémánk.

A másod- és elsőosztályon („ac tier second class” és „ac tier first class”) már maximum csak négyen vagytok egy fülkében, a fekvőhelyek kétszintesek. A másodosztály nekünk nem adott sok pluszt a harmadosztályhoz képest, le is szoktunk róla gyorsan.

Elsőhöz még nem volt szerencsénk. Ha valakinek volt, meséljen.

A jegy árát megteendő kilométer alapján számolják, és persze nagyban függ az osztálytól. Az indiai a legolcsóbb vasutak egyike. Olcsóbb, mint otthon. Példaként egy tipikus indiai vonatút: Bombay-Goa éjszakai expressz (600 km, 12 óra, 3 osztály) 11125 Ft kettőnknek.

Ha a pénz számít, a sleeper egy éjszakára, tizenakárhány órákra tolerálható. Ha anyagilag nem vagy annyira kötve, szerintünk megéri a harmadosztály: a légkondi kellemes, a lepedő sokat dob a tisztaságérzeteden, nem árulnak ételt 3 percenként, az utastársak általában barátságos és intelligens, tanult indiaiak: mi sokszor beszélgettünk jót, és van egy pár névjegykártyánk is – még nem ötlöttük miért keresnénk meg valaha is a kikötőtervező mérnököt, de ki tudja.

A kocsik és az ülések egyértelműen számozottak, ezzel soha nem lesz gondod. Volt olyan vonat, ahol minden kocsi ajtajára fel volt ragasztva a kinyomtatott név szerinti utaslista. A kalauznak van egy papírja, amin rajta van, hogy pontosan melyik helyre ki (név, nem, kor) fog felszállni milyen megállóban (sleeper-re ez nem vonatkozik), úgyhogy a felszállás után nem sokkal mindig megjelenik, ellenőrzi a jegyed és az útlevelet, majd soha többé nem látod. Nincs állandó „újfelszállókmenetjegyeitkérem”.

Wc-ből általában kétféle van (legalábbis a harmadosztályon), indiai (link) és európai, kinek mi a vágya. Mi csak az utóbbiban voltunk, ez egy vonat toalettjéhez képest teljesen rendben volt, lányszemmel is. Én, aki rettegek a MÁV wc-ktől, itt könnyebb szívvel indulok el pisilni.

 

A vonaton van egy nagy konyha, ahol reggelit, ebédet, vacsorát főznek - nem is rosszat. Ha előre megrendeled, adott időben megjelenik a pincér az ételeddel. Legutóbbi utunkon hajnalban felszállván rendeltünk reggelit és ebédet: kemény hétszázötven Forintba fájt mindkettőnknek kétszer jóllakni. Emellett folyamatosan járnak fel-alá a folyosón a legkülönbözőbb dolgokat áruló indiaiak: vehetsz snack-eket, rágcsát, hűtött üdítőt, teát, kávét, még főételt és desszertet is.

Tekintve, hogy az egész ország vonattal közlekedik, a jegyeket jó előre érdemes megvenni. Hogy mennyire előre, az a szakasz terheltségétől és az időzítéstől függ. Goa vagy Mumbai úticéllal vagy nemzeti ünnepekkor legyetek észnél.

A jegyeket 1995 (!) óta meg tudod venni az interneten, kapsz e-mailben egy e-ticket-et, kinyomtatod, ez igazolvánnyal már elegendő. A jegyedet 24 órával az út előtt egy minimális összeg fejében lemondhatod, a pénzt visszautalják a számládra. (Hallod, te Máv?)

A vasúttársaság saját honlapja borzalmas. Minden épeszű turista a cleartrip.com-t használja: remek oldal egyszerű kezelőfelülettel, korrekt kezelési költséggel. Ha nincs jegy a vonatodra, akkor várólistára kerülsz: ha valaki lemondja a jegyét, még kaphatsz jegyet. Érdemes az utolsó percig várni, általában ilyenkor mondják le a legtöbben. (Kerülhetsz RAC listára is, ilyenkor nincs helyed, de felszállhatsz a vonatra. Ha valaki nem száll fel a helyére, a kalauz odaültet.) Csak csodálni tudjuk ezt a hatékony helykihasználást.

A helyi utazási irodákban is vesznek neked jegyet - gyakran kétszeres áron. Ha elfogyott a hely a kívánt vonatra, akkor érdemes velük próbálkozni: gyakran előre lefoglalnak helyeket, hogy később borsos áron eladják a megszorult turistának.

És még valami: a vonatok irreálisan hosszúak. Végtelen hosszú ideig gurulnak be a pályaudvarra, és ha elöl állsz, egyszerűen nem látod, hol érnek véget. Fogadjunk, hogy senki nem bírja végignézni a videón, míg begurul a vonat!