madein

összesen: 13.552 Ft per nap

Kambodzsában sokat költöttünk az eddigiekhez képest (Thaifölddel osztozik az első helyen), 13 és félezer Ft-ot. Ez egyértelműen az Angkorba való belépő miatt van: csak 11 napot voltunk az országban, és ezért az egy nagy költség csúnyán felhúzza az átlagot. Ha nem számolom a belépőt, 1600 Ft-tal kevesebb a napi költésünk, ami kevesebb, de még mindig sok mondjuk Mianmar napi 9000 Ft-jához képest.

Kambodzsában minden, amit turista igénybe vehet, drágább, részben a dollárban megadott árak miatt. Az is fontos tényező azonban, hogy mi fél év alatt meguntuk a számolgatást, és a feleslegesre nem költést, és jobban elengedtük magunkat: nem számolgatunk és sok felesleges (nem is felesleges) dolgot veszünk-eszünk-iszunk.

Ha már a pénzszórásról van szó, akkor kezdjük az evéssel-ivással. Ez a legnagyobb tételünk Kambodzsában. Siem Reapben mindenképp, de bárhol máshol, ahol turistáknak szóló, nagy valószínűséggel NGO-sok által működtetett étteremben eszel, bizony megkérik a vacsora árát. Ha belegondolok, napi ötezer Ft még mindig nevetségesen kevés három étkezésért, de hát DK-Ázsiában más a mérce. Egyébként a helyi ételek nagy általánosságban jobbak a laoszinál és rosszabbak a thainál, az európai konyha pedig tűrhető. Messze a legjobb élményünk a phnom penhi Friends-ben elköltött csuda ebéd a kedves és félénk kamasz pincérekkel, akiket épp utcagyerekből képeznek pincérré az aktivisták.

Viszonylag keveset ettünk utcán és helyieknek létesített kifőzdékben, úgyhogy erről nem tudunk sokat, de az biztos, hogy itt lényegesen olcsóbb minden. A gyümölcs olcsó: egy egész ananász 100 Ft, a mangó darabja 50 Ft, a banán gyakorlatilag ingyen van. Egy 6,5 decis Angkor sör 200 Ft, kb. Arany Ászok, mondja Marci.

Nincs napi 3000 Ft a szállásunk. Ez abszolút a szokásos, fürdőszobás két ágyas vagy egy nagyágyas „double” általában légkondival és meleg vízzel. Voltunk csodásban is 4000-ért és undorítóban is 1200-ért, nagyon variál.

Körülbelül 2500 Ft ment el naponta közlekedésre. Valahogy ez itt nem ment túl jól, a busztársaságok (vagy az utazási iroda) rendszeresen direktnek hazudják az akár többátszállásos útvonalakat is, kockáztatva ezzel, hogy lekésed a csatlakozásod. A buszok színvonala nagyon variál. A Siem Reap – Battambang hajóútvonalon egyáltalán nem mindegy, hogy kitől veszed a jegyet, igyekezz ellenőrizni a hajód állapotát, mielőtt bólintanál.

2200 Ft a városnézés naponta, ez szinte kizárólag az Angkorra költött pénz elosztva a 11 napra, más belépőt nem fizettünk, és csak Phnom Penh volt akkora, hogy riksával kelljen közlekedni. Az Angkorba háromféle belépőt vehetsz: az egynapos 4000 Ft, a háromnapos 8000 Ft, az egy hetes 12.000 Ft. Fényképes, nem tudod megosztani másokkal.

A romok között közlekedhetsz túktúkkal kb. napi 3000 Ft-ért (lehet olcsóbban is, de szerintünk ennyit megért), motóval (motor sofőrrel) feleennyiért vagy bérelhetsz biciklit napi 200 Ft-ért. Motort nem lehet bérelni, valamiből a helyieknek is élni kell.. Mi kétszer riksáztunk, az utsó nap bicikliztünk. Ha csak nem vagy nagyon pénzszűkében, mi az előbbit ajánljuk, nagyon-nagyon meleg van.

A vásárlás egy ezres, nem sok, vettünk szép kockás sálakat, egy hatalmas adag multivitamint és elég sok gyógyszert, az utolsó nagy torokfájás kúrámra.

Az internet nem összeg, Kambodzsa felvilágosultabb, mint pl. Thaiföld, mindenhol van ingyen wifi. Mivel a szálláson, vagy rosszabb esetben a kávézóban, étteremben mindent el tudsz intézni (már ha van laptopod), nincs szükség netkávézóra, a 18 Ft is csak azért van, mert egyszer nyomtatnunk kellett repjegyet.

napi átlagos költés: 8848 Ft

Laosz legyőzte Mianmart, itt kevesebb, mint kilencezer Ft-t költöttünk átlagosan naponta. Nem teljesen igaz ez így, mert gyakorlatilag semmit nem csináltunk. A rengeteg turista miatt a laoszi programok (trekking, kajakozás) annyira drágák, ahhoz képest, hogy mit nyújtanak a pénzért cserébe, mi nem sok mindent csináltunk. Szerencsétlenségünkre Laoszban ért minket az út egészségügyi mélypontja, és itt ragadtunk a reális két hét helyett huszonöt napra. A betegen tévét bambulás nem sok pénzt igényel, úgyhogy ez húzta le az átlagot.

Ha Laoszt nem is szerettük olyan nagyon, a szállásokról csupa jót tudok csak mondani. Az eddigi legjobb ár érték arányú moteleiben voltunk, ahol alapvető a tisztaság, a meleg víz, a törülköző és gyakran a wifi is. Mindez kevesebb, mint kétezer Ft-ért. Vientienbe foglaljatok előre, ha szezonban jöttök, a máshova felesleges.

Az étkezésről már panaszkodtunk eleget... A négyezer Ft-os napi átlagért sok jó bagettszendvics, sok közepesen rossz európai menüvel szolgáló étterem és rengeteg kiábrándító laoszi étel („noodle soup 100 Ft, zöldséges rizs 100 Ft) jár. Az egyik fénypont a főtt kukorica 50 Ft-ért, aminél finomabbat soha életünkben nem ettünk (na jó, Bangkokban), a másik a félig nyers, előre felvágva árult mangó 25 Ft-ért. A sör olcsó, átlagos.

A közlekedés északon drága és kényelmesebb a sok turista miatt, délen olcsóbb és szegényesebb, ide jóval kevesebben jönnek. A motorbérlés  (link) olcsó, mi ajánljuk. Északon csak be kell ugrani egy utazási irodába, és öt perc múlva a kezedben a jegy, délen vagy magadnak intézed, vagy a hotel segít.

A városnézés kevesebb, mint 500 Ft volt naponta, ez jóval több lehetne, ha felháborító (nem sok pénz, csak DK-Ázsiával összehasonlítva) összegért kajakoztunk vagy túráztunk volna. A szauna (250 Ft, nincs időlimit, masszázs után ingyenes) és a masszázs (1000 Ft/óra) nagyon olcsó, és ahol mi próbáltuk, ott remek volt. Nekünk a tubing is kimaradt a betegség miatt, de az nem drága, és mindenki ajánlja.

Az internetre viszonylag keveset költöttünk (100 Ft naponta), mert általában volt wifi a szobánkban vagy a lobbiban. Városonként változó, hogy mennyi az internet, óránként 200-tól 500 Ft-ig variál.

Vásárolni sem vásároltunk sokat, napi 500 Ft igazán nem sok. A luang prabangi éjszakai piacot leszámítva nem is nagyon van mit a hegyi szőtteseken kívül.

Thaiföldön összesen 25 napot voltunk egy mianmari kiruccanással megszakítva. Még jövünk, mert Kambodzsa és a Fülöp-szigetek között itt kell átszállnunk, és a két repülő között van másfél nap, de az már nem változtat majd semmi lényegit az átlagokon.

A napi átlagköltés:

SZUMMA: 12.956 Ft per nap

Thaiföldön lényegében két helyen voltunk: a tengerparton és a fővárosban. A tengerpart – bár ez erősen strandfüggő is – drágább, mint Bangkok. Drágább a szállás, az étkezés és az internet is. Mivel azonban az ember az egész napját a parton, egy kávézóban vagy egy függőágyban tölti, nincs városnéző és utazási költsége, így a napi átlagköltség itt lesz alacsonyabb. (Ha Bangkokban nem csinál semmit az ember, akkor meg még olcsóbb az élet.)

Mi nagyon eleresztettük magunk a városban, a mianmari nélkülözés és  nehézkesség után mélyre merültünk a konzumálás gyönyörében, nem tagadtunk meg magunktól semmit, úgyhogy jó hír a forintozóknak, lehetne ennél olcsóbban is. Na, nézzük részleteiben!

A szállásunk a szokásos fanos, fürdőszobás, franciaágyas a városban, hasonló bungalló a parton. A thai nép szerintem vér és nyálka nélkül jön világra, hihetetlenül tiszták és igényesek. A legolcsóbb szállások is makulátlanok voltak, a fehér lepedő, itt fehér lepedő tíz dollárért is. Tudom, hogy túlragozom, de aki volt Indiában, az megérti. A szobák kicsit drágábbak, mint Indiában vagy Mianmarban, de cserébe a szolgáltatás és a minőség is az. Bangkokban a Khao San Road-on olyan erős a verseny a szállodák között, hogy szinte általános a tévé, a széf, az ingyen wifi. Azt kell mondjam, megérte a napi kétezerötöt a thai tisztaság és kényelem.

Az evés-ivás Thaiföld, de leginkább Bangkok egyik fénypontja. Az ételek nagy általánosságban finomak, ha az utcán eszel, olcsók, ha Bangkokban eszel az utcán, nagyon olcsók. Meg lehet vacsorázni 200 Ft-ból egy utcai standról, és persze meg lehet sokkal többől is egy étteremben. Mi kicsit több, mint 4000 Ft-ot költöttünk naponta kajára: általában étteremben ettünk, legtöbbször utcaiban vagy plázában (ezek kicsit olcsóbbak és nem olyanok, mint otthon), de az utcán is: főleg pad thai-t. Naponta kétszer nagyobbat, és persze egész álló nap gyümölcsöt (70-100 Ft egy guaváért/fél ananászért/szelet görögdinnyéért/mangóért felszelve), főtt kukoricát (70 Ft), aszalt gyümölcsöt, thai palacsintát (220 Ft körül) és a jó ég tudja még mit ettünk össze a standokról. Az ételen senki ne aggódjon, aki Thaiföldre jön.

Kicsit több, mint 1500 Ft-ból néztünk várost. Ez nem tudom, mennyire fedi le az átlagutazó kiadásait, mi ugyanis nem a királyi palotára és a múzeumokra költöttük a legtöbbet, hanem mozira és pihenésre. Egy mozijegy 1400 Ft körül mozog, annyi szent. A VIP vetítés drágább, de kapsz welcome drink-et, takarót (a durva légkondi ellen) és háromszor elférsz a foteledben.

A tömegközlekedés szuper. A városban mászkálásra ugyanolyan sokat használtuk a skytrain-t, a buszokat és a hajót. A busz és a skytrain jegyára távolságfüggő. Ha a busszal egy „Keleti pályaudvar - Móricz Zsigmond körtér” távolságot teszel meg, az 50 Ft-odba kerül. Légkondis busszal többe. Az égimetró legolcsóbb jegye kb. 100, legdrágábbja olyan 350 Ft. A hajóval a teljes vonalon végigmehetsz 150 Ft-ért.

A közlekedésre sem lehet panasz, hacsak az nem, hogy elég sokba kerül. A buszok és az utak remek állapotban vannak, úgyhogy az ár/érték arányra én nem panaszkodnék, de aki spórolni akar, annak lehet, hogy 6500 Ft egy VIP távolsági buszért már kiveri a biztosítékot. Hajlamosak rá, hogy a drágább szolgáltatást adják el neked, ha ugyanazon a vonalon több is létezik, úgyhogy rá kell kérdezz, ha olcsóbban szeretnéd.

Bangkokban rengeteg mindent vettünk. Feltöltöttük a nesszeszerünk és kiegészítettük a gyógyszeresdobozunk, felfrissítettük a ruhatárunk, vettünk egy-két dolgot a fényképezőgéphez és egy-két egyéb szükséges hülyeségre is költöttünk, úgyhogy a vásárlás kategória legalább kétszer annyi, mint eddig bárhol.

Az internetezés költsége ugyanígy magasabb (260 Ft per nap!), mert az összes mianmari tartalmat itt töltöttük fel a blogra, illetve majd egy hónapnyi teljes izoláció után sokat kommunikáltunk a családdal és a barátokkal. A net gyors és közepesen drága, mindenhol fogsz találni. A legjobb megoldás, ha a hoteledben - ne adj isten a szobádban - ingyen wifi van.

Összesen tehát tizenháromezer Ft-ból kényelmesen és lemondások nélkül pihentünk és dőzsöltünk a külföldiek pihenésére és dőzsölésére szakosodott országban. Ez lehetne (bőven) több, ha többet éttermeztünk volna (vagy ha minden szép ruhát megvettünk volna nekem, ami tetszett), de mivel Thaiföld így is a legdrágább ország volt eddigi utunk során, erre most nem akartunk többet költeni, különösen, hogy az utcán a megfelelő helyeken legalább olyan jól főznek. Szusit meg majd eszünk Japánban.

Aki Burmába indul, annak bizony készülnie kell. Nincsenek bankok és ATM-ek, úgyhogy annyi készpénzzel kell érkezz, amennyi lefedi az út tervezett igényének másfélszeresét – ki tudja, ugye. Euróban vagy USA dollárban kell hozni a pénzt, de mindenki ez utóbbit ajánlja, mert Eurót csak Yagonban és Mandalayban váltanak. Thai bahtot nem érdemes hozni.

Azonban mivel mindenkinek a központi bankban kell beváltania a megszerzett dollárjait a helyi valutára, kyat-ra (ejtsd csat), ők pedig csak vadonatúj pénzjegyeket fogadnak el, senki nem fog elfogadni tőled egy akár csak egy kicsit meghajlott vagy megkarcolt dollárt sem. Az utcai pénzváltó talán átváltja, ha minimális a sérülés, de jóval rosszabb rátával.

Úgyhogy ne legyünk szégyenlősek és alaposan válogassuk át a bankban kapott dollárokat, később tényleg sok múlik ezen.

Általában dollárral kell fizetni a szállásért, a belépőjegyekért és a kormány által birtokolt tömegközlekedésért (vonat, repülő, sok hajó). A pénz körülbelül felére lesz szükség dollárban, a többit át kell váltani kyat-ba Yangonban. A hivatalos pénzváltókat el kell felejteni, nevetséges, központilag meghatározott rátával váltanak (200k = 1usd). Mikor egy svájci srác kíváncsiságból megkérdezte, hogy válthat-e, inkább elküldték, hogy ne itt, nem éri meg neki.

Feketén kell váltani, mégpedig a Bogyoke piacon (Yangon), itt korrekt a ráta (mikor mi váltottunk 870 k = 1 usd volt) és biztonságos a váltás. Mindenki tudja, hogy az épeszű turista itt vált pénzt, beleértve a hatóságokat is. Soha ne válts máshol! Az utcán percenként mennek majd oda hozzád – angolul akár remekül beszélő – emberek, hogy „change money”, de ne üzletelj velük, pórul járhatsz.
A piacon az állandó hellyel rendelkező árusok váltanak, ők nem engedhetik meg maguknak, hogy átvágjanak. Itt le tudsz majd ülni, hogy átszámold a pénzt, olyan sok bankjegyet kapsz egy százdollárosért, hogy erre szükség lesz. Soha ne add oda a dollárt, amíg át nem számoltad a cserébe kapott kyat-ot. Fontos, hogy más a rátája a nagy és kis bankjegyeknek, a legjobb pénzt a százdollárosért kapod.

Amilyen tökéletesnek kell lennie a dollárnak, olyan undorító állapotban lesznek majd a kyat bankjegyek. A pénzváltótól kapott ezresek lesznek a legjobb minőségű pénz, amit Mianmarban látni fogsz, úgyhogy ha egy-kettő össze van celluxozva vagy kicsit szakadt, egyáltalán ne aggódj, el fogják fogadni. Láttunk olyat, hogy a pénz csak azért volt egyben, mert egy műanyag fóliába csomaagolták, de olyat is, hogy három kicsit bankjegyet (egy tizest és két húszast) összetűztek, hogy ötvenesként legyen valami kis értéke.

Váltani tudsz majd a későbbiekben is, a nagyobb városokban vagy esetleg a hoteledben, de ahogy távolodsz a fővárostól, egyre rosszabb és rosszabb rátával. Nekünk bejött a tervezett költség felének átváltása, nem kellett többször váltanunk. Hogy nagyjából mire számíts, mennyit fogsz költeni, azt itt (LINK) tudhatod meg.

Figyelj oda, hogy ha dollárral fizetsz, mondjuk egy belépőért, és van visszajáró, akkor szinte biztosan megpróbálnak majd rádsózni egy gyűrött vagy hibás bankjegyet. Ha mosolyogsz, nyugodtan és udvariasan megkéred, hogy cserélje ki, ki fogja, nekünk csak egyszer volt ezzel gondunk. Marci szerint, ha üvöltesz, akkor is kicserélik, de ezt nem próbáltuk ki.
Kicsit idegesítő, de ártalmatlan a helyieknek azon szokása, hogy megpróbálják veled kyatra átváltatni a turistáktól kapott, számukra használhatatlan és átválthatatlan és általában nem a legszebb egydollárosaikat.

Ha tetemesebb mennyiségű kyat-od marad az út végén, akkor mindenképp meg kell szabadulj tőle, mert az országon kívül tökéletesen használhatatlan. Visszaválthatod nem túl kedvező rátával a piacon, megpróbálhatsz üzletelni vele a reptéri érkezőkkel vagy – ahogyan mi is tettük – dőzsölhetsz egy nagyot egy drága étteremben...

24 napot töltöttünk Mianmarban. íme kettőnk napi átlagos költése:

NAPI ÖSSZ: 9558 Ft

Mianmarban költöttük eddig a legkevesebbet naponta, kevesebbet, mint Indiában (több mint 1000 Ft-tal).
Kevesebb, mint tízezer Ft elegendő rá, hogy néha kicsit kényelmetlen, de alapvetően gondtalan életet élj az országban. A pénz és költése eleve nem könnyű dolog errefelé, a hülye dollár szabályokrólés a pénzváltásról itt olvashatsz még.

A szállással viszonylag könnyű dolgunk volt, mert nem drágább, mint Indiában és majdnem olyan tiszta, mint Thaiföldön. Kb. kétezerötért egy egyszerű, tiszta, fanos, fürdőszobás szobát kaptunk egy francia vagy két sima ággyal. Légkondival ez rendszerint majdnem másfélszer ennyi. Az árakat nem nagyon tudod lealkudni – talán csak ha sokáig maradsz egy helyen -, de nem is mondanak elsőre többet, mint amennyiért valóban kiadják. (Indiában mindig.) Csak az első napunkon Yangonban ment lejjebb és lejjebb a szobánk ára minden egyes hezitálással töltött perccel, de itt még a szokásosnál is kevesebb turista volt. A szoba árát dollárban kell kifizetni, de néhány helyen megengedik, hogy kyat-tal fizess nem túl kedvező rátával váltva.
Fontos, hogy a szobánkhoz minden alkalommal járt reggeli, úgy tűnt,  Burmában ez így szokás, nem kell külön rákérdezni.

Kicsit több, mint kétezer Ft-ért egy kicsit sem fogtuk vissza magunkat, ott és annyit ettünk és ittunk, ahol és amennyit jólesett. A lehangoló reggelik egy tojásból, tósztkenyérből, vajból, dzsemből, valami szezongyümölcsből és teából/kávéból álltak. Az ebédeket és vacsorákat fele fele arányban költöttük helyieknek és turistáknak szánt helyeken, utcai és hagyományos éttermekben. A rengeteg utazás miatt sokszor kényszerül az ember út menti, önmagukat étteremnek nevező szörnyszülöttekben enni viselve a következményeket: olajréteg a torkodon, rossz íz a szájban.
Az átlagot felhúzza, hogy a kulináris sivatag után az utolsó napokban Yangonban szanaszét ettük magunkat mindenféle drága étteremben európai ételekből.
Ezer Ft körül megvan egy kétfős ebéd/vacsora szokás szerint alkohol és - a tengeri herkentyűket, halat leszámítva - hús nélkül. Ha csórózol, egy zöldséges rizs vagy tészta 250-350 Ft, mindenhol ugyanolyan rossz. Inni általában zöld teát ittunk, ami ingyen van vagy palackozott vizet, ami 100 Ft körül üvegével. Marci néha sörözött, egy 6,5 decis sör 300-400 Ft. A tömény nagyon olcsó.
Gyümölcsöt viszonylag gyakran vettünk, a narancs (30 Ft/darab), a mandarin (még olcsóbb) és a körte (100 Ft körül per darab) – főleg a körte - nagyon finom, az alma (60 Ft/db) felejthető, mint eddig mindenhol.


Kevesebb, mint ezerötszáz Ft-ból megvolt a városnézés. A városokon belül leginkább biciklit béreltünk, Yangonban elég sokat taxiztunk. Ide tartoznak még a belépők, ezeket általában dollárban fizeted.

A közlekedés az étkezés mellett a másik fekete emlék. Mi kétezer Ft-ból leginkább buszoztunk, egyszer hajóztunk, egyszer vonatoztunk, és nem tudom megmondani, hogy melyik volt rosszabb. Aki megteheti, az utazzon repülővel. Megéri. Rengeteg időt és kényelmetlenséget takarítasz meg három belföldi repülőúttal. Minél kevesebb időd van az országra, annál hatványozottabban igaz ez. Ha egyszer visszajövünk (és szeretnénk!), minden bizonnyal repkedni fogunk.

Az internet napi átlagköltsége nagyon alacsony, de még ezt is sokallom érte. Hagyjátok a fenébe, menjen haza egy mindenok email néha, de ne tököljetek mással, teszem azt, híroldalakkal.

Az utolsó két költség (a vásárlás és az adomány) az, amit bárki lefaraghat a maga kis útjából. Mi vettünk pár festményt, ajándékokat a falubelieknek a túrázáson, és elég sok pénzt adtunk a szimpatikusabb kolostoroknak, idegenvezetőknek, családoknak adományként.

Ha tényleg számolgatni kezdtél, akkor ez jól jön.