A Yangonban töltött harmadik napunk délutánjára időzítettük a legnagyobb látványosságot, a Shwedagon Payát.
Ez a mianmari buddhizmus legfontosabb épülete. A sztupa (vagy paya vagy pagoda) egy sík tetejű dombon épült, és lévén maga is mintegy száz méter magas, majdnem mindenhonnan látható a városból. A pontos korát senki sem ismeri, a mianmariak 2500 évesnek hiszik, punktum. Az biztos hogy a 15. századtól minden magára valamit adó uralkodó adományozott aranyat, épített kis sztupát vagy végzett nagy felújítást a dombon. Ennek köszönhetően a fő sztupát ma kisebb sztupa-szentély-templom erdő veszi körbe.
Az angolok az érkezésük lendületével rögtön el is foglalták: jól kirabolták és erőddé alakították, tudván, hogy nincs az a burmai, aki ágyúval lőne a legszentebb épületre.
A Swedagon paya a mianmari buddhizmussal szerves egységet alkotó kesze-kusza babonatenger központi eleme. Van itt jövőbe látó, szerencsét hozó és gyógyító Buddha szobor is, van egy hatszögnyi terület, ahol az ember minden vágya teljesül, végül találtunk vizsgán átsegítő Buddha szobrot is.
Minket teljesen lenyűgözött a hely, egy egész délutánt a dombon való lófrálással és üldögéléssel töltöttünk. Csupán attól, hogy a város fölött van és le van burkolva márvánnyal, olyan mint a katolikus mennyország egy magyar rajzfilmben. A domb megszámlálhatatlan kis épülete, sztupája, szentélye, mind aranyozva és faragásokkal díszítve a bennük fekvő/ülő/álló buddhaszobrokkal azonban egészen szürreális, valóban transzcendens élménnyé teszi a Shwedagon Payát.
A helyiek le-föl sétálgatnak, keresik az aznapi imájukhoz megfelelő helyet, imádkoznak valamelyik eldugott szobor előtt, vízzel locsolják a Buddhát buddhista szokás szerint: első a Buddhának, második a Tanításoknak, harmadik a szerzeteseknek, negyedik a szüleidnek, ötödik a mesterednek. Minden nagyon békés és csendes.
Utolsó kommentek