madein

Hirtelen nem jutott eszükbe, hogy mit nem szabad még, de ki tudja előre, hagytak neki helyet. Angkor egyik temploma előtt.

Angkorban.

Angkor Watban útikönyvet bújó turisták.

A világ legnagyobb részének Angkor és Kambodzsa egy és ugyanaz. És nem csak azokról beszélek, akik a távolból vágynak megnézni az Angkort Kambodzsáról nem igazán tudva, hogy eszik vagy isszák, hanem azokról is, akik el is jönnek ide: a legtöbb ember iderepül, eltölt itt három napot, majd Bangkokba, Ho Chi Minh citybe vagy egyenesen hazarepül. Nem mintha mi tudtuk volna, hogy mit várjunk az országtól. A Khmer rezsim néhány éves rémuralmának hegedő sebein és az Angkoron kívül persze tudtuk az útikönyvből, hogy hova akarunk eljutni, de halvány fogalmunk sem volt, hogy milyen ország is ez.

A legtöbb ember, ha már idáig repül, nem elégszik meg Kambodzsával: Laosszal, Vietnámmal és Thaifölddel egy csomagban szokás megszemlélni. Annyira szokás ez, hogy a RG-nak és az LP-nek is van egy kiadása, ami együtt tárgyalja ezeket az országokat. Szóval akarva-akaratlanul olyan érzésed van, mintha ez az ország önmagában nem tudna megtölteni egy két-három nyaralást. Hogy Kambodzsát megjárva mi ezzel mennyire nem értünk egyet, az ki fog rajzolódni az elkövetkezendő posztokból.

Az utóbbi fél évben - Bangkokot és Mumbait leszámítva - itt találkoztunk a legtöbb magyarral is, ők is csak pár napra ruccantak át Thaiföldről.

De az Angkorról. Az Angkor lényegében marha sok felújított/romos/düledező, de mindenképpen nagyon ősi templom hatalmas területen elszórva. Mellettük fekszik Siem Reap városkája, aminek egyetlen célja, hogy az itt töltött napjaid alatt minél több pénzt költs el. Nincs olyan turistaálom a lábmasszázstól a szuvenírhegyeken át a happy pizzáig, amit ne lehetne megkapni öt méteres körzetedben.

Laosz után különösen jó volt elmerülni ebben a nyugatiakra szabott, kényelmes világban. A városka – már amit te látsz belőle - élhető, csupa zöld, az éttermek minőségiek, a hotelünk remek volt, a riksások pedig értenek a szép szóból. Sára szerelembe esett egy nagyon kövér, mosolygós riksással, aki az itt töltött öt alatt minden egyes nap  megkérdezte, hogy kívánjuk-e igénybe venni a szolgáltatásait (természetesen az sem zavarta, ha épp abban a pillanatban másztunk ki egy másikból), de általában a mondat felétől már röhögőgörcsben fuldokolt saját lehetetlenségétől.

A templomok nagyjából Budapestnyi területen vannak elszórva, így az óriási tömeg egyenletesen oszlik el a látnivalókra, zsúfoltnak talán csak az Angkor Wat és a leghíresebb templomok mondhatók. Az első két nap Mr. Mana, a hallgatag, barátságos riksás hurcolt minket fel-alá, harmadnapra már csak egy-két fontosabb templom és a kedvenceink újra megcsodálása maradt, ezt megpróbáltuk biciklivel letudni, de az elviselhetetlen hőség végül hazakényszerített a zuhany alá – egy kimaradt.

Az ősi angkori épületek közül - hasonlóan Baganhoz - csak a templomok maradtak meg, mivel minden más fából épült annak idején - még a királyi palota is, aminek ma már csak az alapjai láthatóak. Az épületek mintegy 600 év alatt épültek fel, ezalatt a khmer (kambodzsai) civilizáció három vallást is gyakorolt, hogy ebből odahagyjon kettőt, kétszer majdnem teljesen eltűnt és volt három tündöklése, mikor majdnem az egész DK-Ázsiát a hatalma alatt tartotta.

A hektikus történelemnek és a változatos isteneknek hála a templomok rendkívül sokfélék. A legelsők piramisszerűek, mint Baganban. Van egy korai piramis, aminek az egyik oldalát a későbbi korok khmerjei juszt is egy óriási fekvő Buddhává alakították, a jelenlegi rekonstrukciós koncepció egyszerre próbálja helyreállíttatni a templomot és a Buddhát is, én sem tudnék dönteni.

A középső periódusban bonyolult-folyosós-zegzugos kolostorokat építtettek. Az Angkor Wat is ezek közé tartozik. Itt a turisták tömött sorokban másznak fel a belső szentélybe, ahol istenigazából nincs is semmi. Az épületegyüttes hatalmas, szürke, rendíthetetlen. Grandiózus - nekünk tetszett. A kedvencünk azért messze nem ez volt, mindkettőnknek a szándékosan Lara Croftosra meghagyott két templom tetszett a legjobban. Ezek az épületek keszekuszák, tele beomlott átjárókkal, furcsa helyekről kinövő ötven-hatvan méter magas gigantikus fákkal. Az utolsó napon le is vontuk a következtetést, hogy az Angkor fele ennyire sem lenne jó, ha mondjuk Magyarországon volna, mert amitől valóban lenyűgöző, az a dzsungel. A templomok szépek, de a fák, a gyökerek és trópus enyészete, az az igazi.

A legutolsó időszakhoz köthető épületekhez egyetlen közös jellemző kapcsolható: a fej, ami a négy égtáj felé mosolyog szolidan minden egyes toronyról. Ezek a nyugodt mosolyú fejek is lenyűgözőek.

A sokféleségnek hála még a harmadik nap sem kellett Sárát noszogatni, hogy megnézzen újabb és újabb templomokat. Izzadtan, fáradtan, de törhetetlen lelkesedéssel néztük meg a templomok véget nem érő sorát mind a három napunkon. Szóval akár csak három napra jössz, akár megnézed Kambodzsa többi részét is, az Angkorban nem fogsz csalódni.

Angkor