Radjasthan
India legnagyobb tartománya az a hely, amelyet egy átlagturista kap egy kéthetes észak-indiai út során Agra (Taj Mahal) és Varanasi (hullaégetés) mellett. Hogy ez így van, két dolognak is köszönhető: közel van Delhi és rengeteg a látnivaló.
Radjasthan mint olyan valójában csak egy csinálmány, egy korábban nem létezett tartomány, amely mindössze 50 éves múltra tekint vissza.
A terület története 1300 évvel ezelőtt kezdődött a Rajputokkal, akik – a monda szerint - a Napból alászállván meghódították a helyi hindukat és teheneiket. Az őslakosokkal nem nagyon keveredtek, önálló népcsoport maradtak. A tartomány lakosságának tíz százalékát jelentik. Felépítették a szikkadt síkvidék fölé magasodó dombokra a hatalmas és bevehetetlen erődjeiket, majd elhúzódó háborúkba kezdtek egymással változatos szövetségekben. A terjeszkedő muszlimok az egész kompániát soha nem tudták elfoglalni, mivel egymás gyilkolászásának ötszáz éves tradíciója kellő tapasztalattal és haditechnikával – az audioguide-ok szerint lovagiassággal - vértezte fel őket.
A muszlimok megrogyása után, a Rajputok egy alkalmas szövetségesre leltek az angolokban, így mind a huszonkét államocska függetlensége megmaradhatott az új India megalakulásáig. Kis ösztökélés után végül Rajasthanként olvadtak bele.
Az egész tartományt belengi valami elkeseredett múltsiratás. A függetlenség után az uralkodóosztály okosabbja lelépett, aki nem tudott vagy nem akart, az gyorsan elszegényedett. Az ópiumkereskedés már nem volt olyan virágzó üzlet, az új pakisztáni határ pedig kettévágta a kereskedelmi útvonalakat.
Minden második ember határozottan állítja, hogy a maharadzsa titkárának, lovászának, vajákosának, ha nem magának a maharadzsának az ükunokája, egyáltalán nem holmi kecskepásztor.
A rengeteg omladozó palota a turistákból él meg így-úgy. Sokban a mai napig ott lakik a tényleges leszármazott, néhányat hotellé alakítottak, a nagyobb részét azonban pénzhiány miatt hagyják elrohadni. Mint azt megtudtuk egy kedves, idősebb úrtól: szívesen felújítaná ő a házát, de a hozzáértő munkaerő és az alapanyag is megdrágult, neki pedig pénze csak a hagyaték kiárusításából van.
India legnagyobb tartománya az a hely, amelyet egy átlagturista kap egy kéthetes észak-indiai út során Agra (Taj Mahal) és Varanasi (hullaégetés) mellett. Hogy ez így van, két dolognak is köszönhető: közel van Delhi és rengeteg a látnivaló.
Radjasthan mint olyan valójában csak egy csinálmány, egy korábban nem létezett tartomány, amely mindössze 50 éves múltra tekint vissza.
A terület története 1300 évvel ezelőtt kezdődött a Rajputokkal, akik – a monda szerint - a Napból alászállván meghódították a helyi hindukat és teheneiket. Az őslakosokkal nem nagyon keveredtek, önálló népcsoport maradtak. A tartomány lakosságának tíz százalékát jelentik. Felépítették a szikkadt síkvidék fölé magasodó dombokra a hatalmas és bevehetetlen erődjeiket, majd elhúzódó háborúkba kezdtek egymással változatos szövetségekben. A terjeszkedő muszlimok az egész kompániát soha nem tudták elfoglalni, mivel egymás gyilkolászásának ötszáz éves tradíciója kellő tapasztalattal és haditechnikával – az audioguide-ok szerint lovagiassággal - vértezte fel őket.
A muszlimok megrogyása után, a Rajputok egy alkalmas szövetségesre leltek az angolokban, így mind a huszonkét államocska függetlensége megmaradhatott az új India megalakulásáig. Kis ösztökélés után végül Rajasthanként olvadtak bele.
Az egész tartományt belengi valami elkeseredett múltsiratás. A függetlenség után az uralkodóosztály okosabbja lelépett, aki nem tudott vagy nem akart, az gyorsan elszegényedett. Az ópiumkereskedés már nem volt olyan virágzó üzlet, az új pakisztáni határ pedig kettévágta a kereskedelmi útvonalakat.
Minden második ember határozottan állítja, hogy a maharadzsa titkárának, lovászának, vajákosának, ha nem magának a maharadzsának az ükunokája, egyáltalán nem holmi kecskepásztor.
A rengeteg omladozó palota a turistákból él meg így-úgy. Sokban a mai napig ott lakik a tényleges leszármazott, néhányat hotellé alakítottak, a nagyobb részét azonban pénzhiány miatt hagyják elrohadni. Mint azt megtudtuk egy kedves, idősebb úrtól: szívesen felújítaná ő a házát, de a hozzáértő munkaerő és az alapanyag is megdrágult, neki pedig pénze csak a hagyaték kiárusításából van.
Utolsó kommentek