A sofőrünk fontos, vele töltünk 15 napot, rá vagyunk utalva. Ugyan Delhiben egyszer bemutatkoztunk, akkor még nem tudtuk, hogy ő a végleges sofőr, így a neve mindkettőnk memóriájában elsikkadt. Öt együtt töltött nap után nem merjük megkérdezni még egyszer, úgyhogy én sofinak, a Marci Jodának hívja, ami szerintem felháborító. Neki könnyű, mi csak Sir és Ma'am vagyunk.
Hallgatag, alacsony, kedves szemű indiai. Sokkal félénkebb a többieknél. Nehezen érteni, amit mond, hindi szórendbe szervezi az angol szavakat, egészen sajátos a kiejtése, a segédigéket nem használja, és nem is nagyon érti. Kicsit úgy töri az angolt, mint Joda. Mivel nem értjük egymást, nem nagyon beszélünk, és ettől mindannyian egy kicsit zavarban vagyunk. Mióta elindultunk, csak fehér ingben van – szerintem bizonyosan az úri sofőr szerepében. Igen kellemetlen tulajdonsága, hogy folyton megpróbál nekünk guide-okat szervezni. Nehéz udvariasan úgy visszautasítani egy ilyen fickót, hogy előtte már a haver megígérte neki, hogy itt jön élete pénze.
Eddig sikeresen vettük az akadályt, Bikanerben meg is sértődött, hogy ellógtunk egyedül a városba a „Mandawa no guide, Bikaner with guide” ellenére.
Utolsó kommentek