madein

Na Thrangra olyan éjszakai busz jött értünk, amin végre rendes ágyak voltak és ha tisztának nem is lehetett mondani, de átlag felettinek mindenképpen. Kivételesen többet aludtunk nettó három óránál, és viszonylag kipihenten érkeztünk meg Hoi Anba, ami egyrészt Vietnám Szentendréje, másrészt minden nő álma: szabók százai dolgoznak itt ezer forintokért a duci angol lányok ezreinek felöltöztetésén minden szezonban.

Persze nem muszáj varratnod magadnak ruhát, estélyit, nadrágot, szoknyát, kosztümöt, kabátkát, pulóvert, télikabátot, de ha már két hétre jöttél nyaralni, akkor szerintem érdemes. Kicsit több pénz befektetésével minőségi anyagokból varrnak rád szépen szabott ruhaneműket - az európia márkák itteni varratásának gyümölcseként, tényleg kinéznek valahogy a jobb szabók alkotásai.

Háromezer Ft-ért tökéletes Zara kabátot kapsz egy általad választott anyagból. Annyi a szabóüzlet, hogy az árak garantáltan alacsonyak, ha nem is tudsz/szeretsz alkudni, akkor sincs gond, elég kiindulni a boltból és az ár meredek esésbe kezd. Szóval aki erre jár, az készüljön világos elképzelésekkel a gardróbjának frissítésével kapcsolatban, különben könnyen rábeszélik egy tízdarabos kollekcióra is. A fiúknak jó hír, hogy még így is olcsóbban megússzák, mint ha otthon a fele mennyiséget vennék meg a szerelemnek.

Mivel már láttuk az út végét, mi is hajlandóak voltunk be-betérni egy szimpatikusabb üzletbe- de valahogy ruhára már nem tudtam rászánni magam, ki tud kabátot varratni a 45 fokban? Hogy végül mit és hol sikerült konzumálni, azt itt tudjátok elolvasni. Ázsia egyik legszebb boltjáról van szó, amiben jártunk, úgyhogy kattintsatok lányok.

Most hogy megint szóba jött, muszáj újra panaszkodnom a hőmérsékletről. Régóta gyűrjük a Távol-Keletet, de ennyire utoljára Delhiben szenvedtünk, amikor a budapesti meleg indiai forróságra váltott és gyanútlan szervezetünk enyhe sokkot kapott. Itt olyan eszelős meleg volt, hogy fél napokat töltöttünk az Út Eddigi Legszebb Szállodájának (négyezer Ft) medencéjében, és csak kora reggel és késődélután merészkedtünk a belváros közelébe.

Így is közel jártunk néha az ájuláshoz, de rengeteg vízzel és egy-másfél óránkénti kávézóban meghúzódásokkal átvészeltük a kínzó forróságot. Olyan volt az utcán sétálni, mintha egy szaunában égetnék tűzzel a bőrös. Néha már hidegnek éreztem a karomon a napfényt, elég érdekes érzés.

Ilyen fiziológiai küzdelmekkel elég nehéz őszintén élvezni a városnézést, de nekünk valahogy mégis sikerült. Rengeteg turistával osztozva a régi kínai kereskedőházakon, a szépen megmunkált fahídon, a kínai, spirálfüstölős teplomocskákon és a végtelen mennyiségű éttermen, kávézón és persze szabón, de jól éreztük magunk.

Hangulatos hely, komolyan. A vízpartja volt a kedvencünk a sok színes hajóval és fura kínai állatszobrokkal a víztükrön, szinte Art On Tha Lake. Akinek pedig több a pénze, egyen a Zöld Mangó fúziós étteremben, az étlap étvágygerjesztő, de nekünk csak két turmixra futotta és az remek volt.

Vietnám egyre jobban tetszik nekünk, itt értjük a turistatömeget, nem úgy, mint Laoszban: van gyönyörű nyaralósziget, kellemes tengerpart, izgi történelem, szép vidékek, mint a Mekong-delta, egyáltalán nem unalmas hegyvidéki kisváros és szép, kényelmes Szentendre is.