madein

Szingapúr beach

Déltől háromig áramlanakaz utcán az irodisták szép ruhában.

Tökéletes gyümölcsök az ultratiszta piacon. Ha megfogsz bármit, az megvásároltnak minősül, és ki kell fizesd.

Ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Pici kifőzdék, éttermek garmadája vagy plázába rendezve, vagy a szokásos utcafrontos, műanyagszékes stílusban. Minőségi, változatos, olcsó.

És van Sharavana Bhavan, a kedvenc indiai gyorséttermünk! Fontolgatunk egy aláírásgyűjtést a budapesti megjelenésükért.

Így azért jobban néz ki egy panel, nem? Nem mondom, hogy szépek, de nem is gusztustalanok. Meg itt a szigetelés sem probléma...

Ugye mondnaom sem kell, milyen szuper Szibgapúrban a metró? Körülbelül annyiba kerül, mint a BKV, légkondícionált, tiszta, gyors. A jegyautomaták és a belépetető kapuk rendszere pedig remekül működik.

Kevés nagyváros mondhatja el magáról, hogy ennyire buja zöld minden utcája.

A dzsungel a város közepén meg csak hab a tortán.

Itt épp ezeket nem szabad.

Szingapúrban sikerült talán az út legrosszabb ár/érték arányú szobáját kivennünk, pedig ezt is hosszas kutatómunka előzte meg. Egy nagyobb közös hálóhelyiségből leválasztott lukat kaptunk több, mint tízezer Ft-ért.

A városban híresen drágák a szállások egész évben, rengeteg turista érkezik ide szerte Ázsiából, zömmel a leggazdagabbak, hogy a pénzüket dizájnertáskára és drága karórára cseréljék. A szállások is elsősorban az ő igényeiknek megfelelőek, így száz dollár alatt szinte nem is találni normálisabb szobát.

Na de hogy. Azért hogy a városba ennyi turista érkezzen, a helyiek rengeteget dolgoztak. Szingapúrban nincs vulkán, homokos tengerpart, ősi templom, semmilyen klasszikus látványosság, van azonban legalább háromféle óriási témapark, épp most épül a negyedik, vannak óriási kaszinók, amit a helyiek arcátlan modorossággal szpáknak hívnak, és van egy három kilométer hosszú plázasor, ahol a világ összes megálmodott táskájából ki lehet választani egyet-kettőt rengeteg pénzért.

Emellett ott van Szingapúr maga: mindig tiszta, mindig okosan megépített, mindig felhasználóbarát, mindig végtelenül kényelmes. Emellett persze ott van Szingapúrnak a sötétebb oldala is, amit az ember egyedül talán az olcsó és jó utcai éttermekben felejt el kis időre: az országot egy szűk kör irányítja vasszigorral. De tényleg vasszigorral. A sajtó minden formáját cenzúrázzák, az utcák minden négyzetmétere be van kamerázva.

A legkisebb vétségért is óriási büntetéseket szabnak ki (szemetelésért pl. 500 szingapúri $). Az utcák tele vannak a tilos dolgokra figyelmeztető táblákkal, ahol pontosan fel van tüntetve a kiszabott (jó nagy) büntetések. A tüntetés főbenjáró bűn, aki tüntet, azt egyszerűen bebörtönözik pár évre, hasonlóan jár az egyszeri raszta a véletlen farzsebben felejtett félig szívott dzsointjával. A börtönök a szigorú jogrendszer miatt túlzsúfoltak, a világ legrosszabb helyeiként vannak számon tartva.

Ebből az utcán csak annyit látni, hogy nincsenek grafittik, minden műtőszobaszerűen tiszta és rendezett, még az indiaiak sem köpködnek bételt mindenfelé, Sára legnagyobb megrökönyödésére. Egyáltalán nincs például rendőrtömeg.

Négy napot töltöttünk el a városban, és a meleget leszámítva nem nagyon találtunk kifogásolnivalót benne, azon kívül, hogy nem mondhatni kultúra-orientált helynek, ide enni, játszani és shoppingolni kell jönni. Bármelyik utcában sétáljon az ember, a szemnek szép dolgokat talál, minden gyep tökéletes és minden sövény négyszög. És úgy általában minden, de minden zöld, dzsungelzöld.

Miután túlestünk egy ötlettelen indiain egy turistacsapda étteremben a sétálóutcában, rájöttünk, hogy a szingapúriak óriási plázákba rendszerezték az utcai kifőzdéket. Kivétel nélkül szinte minden helyi ezekben az étel-plázákban ebédel ételenként három-ötszáz forintért. Ez egyértelműen a város legerősebb oldala.

Legalább 4 ázsiai nemzet legjobb ételeit lehet fillérekért megvásárolni, az ember legszívesebben egész nap enne, két étkezés között arra vár, hogy megéhezzen.

Voltunk azért egy óriási állatkertben is, ami olyan nagy, hogy fél nap alatt a felét sikerült végignéznünk. Az állatok nem ketrecekben élnek, hanem vizesárkokkal vagy árammal leválasztott az eredeti élőhelyüknek megfelelően kilakított viszonylag nagy zöldfoltokban.

Láthatóan remekül érzik magukat, a látogatónak már nehezebb, mert a tigris bizony simán elbújik a zöldben akár egy teljes napra. Sára sirdogált kicsit az aranyos fókashow-n, mert tetőfokára hágott a Kátya-hiánya (aki ugyan kutya, nem fóka, de pont olyan aranyos). Sajnos egy fotó sem készült, mert egy teljes órányi kattintgatás után vettük észre, hogy a laptopban felejtettük a memóriakártyát...

A város közepén fekvő tökéletes trópusi dzsungel felett átlibegőzve feljutottunk egy dombtetőre, ahonnan látni a város nagy részét, szép volt ugyan, de olyan forró, hogy ájuldoztunk össze-vissza.

A libegő másik végállomása egy közel eső szigetecskén van, ami minden bizonnyal gyermek mennyországnak építettek: a gyermekorientált múzeumok, a különféle témaparkok, vízipark, a csúszkapark és a mesterséges pálmafás strand között kanyargós járdákon lehet sétálgatni, jár szép villanyvonat és kétméterenként lehet fagylaltot, hot-dogot vagy gyümölcsöt kapni.

Chinatown-t több mint egy hónap Kína után inkább kihagytuk, A Little India negyed viszont remek volt. Minden van itt, ami jó Indiában, és mindent gondosan kiírtottak, ami picit is zavaró: nincs piszok, nem hangoskodnak, nem köpködnek, de ugyanazok a szagok a színek a hangok öntenek el, mitn bármelyik indiai városban. Indiának Szingapúr, Szingapúrnak India, de mi hálásak voltunk, hogy ilyen visszafogott formában kaptunk egy kicsit az utunk elejéből.

Szingapúr végtelen kényelmét nehéz volt elhagyni, de hivogatott Vietnám, úgyhogy utolsó hajnalban fogtunk az utcán egy taxit, aki kipattant a taxiból, hogy segítsen a táskákkal, tökéletesen angolsággal társalgott velünk két percet, aztán hagyott szuszogni a hátsó ülésen, míg meg nem érkeztünk Szingapúr fapados termináljára, ahol a negyed dollárnyi visszajárót teljes természetességgel nyújtotta oda.

Ezen annyi ázsiai, mocskos lehúzás után a végtelenségig meghatódtunk, és adtunk neki egy szívből jövő borravalót. A fapados terminálon nyoma se volt a repterekre olyan nagyon jellemző drágáskodásnak és a Mcdonald'sban (minden fapados terminálra gyorséttermet az ezer fotintos fonnyadt szendvicsek és melegített péksütik helyett!) elköltött reggelink után már becsekkolva vártunk a járatunkra.

Szingapúr, kedvenc házunk

Szingapúr, Little India negyed.

Szingapúr, bonyolult kávés kávézó.

Szingapúr, épül a sokadik élménypark!

Szingapúr, tengerpart

Szingapúr, tengerpart

Szingapúr, gyümölcs -, dzsúzárus.